Csak egy kis karó 17

Csak egy kis karó 17

****

Már rég nem voltam sétálni

nem volt kedvem a melegben,

inkább kinn a kertben ültem

és magamban el merengtem.

***

De tegnap újra kimentem

meglátogattam a karót,

és reméltem ott találom

a rajta ülő kis manót.

***

Úgy látszott, hogy szerencsém volt

mert ott voltak mind a ketten,

messziről láttam, hogy néznek

és én nekik integettem.

***

„Mi ketten már azt gondoltuk,

hogy elfeledtél bennünket,

és már te sem veszed észre

a magányos helyzetünket.”

***

„Mondd, hogy is tudtalak volna

én titeket elfeledni,

hiszen már csak tiveletek

tudok itt elbeszélgetni.

***

Az embereknek odakinn

annyi gondjuk van magukkal,

ma már arra sem érnek rá

egy szót szólni az apjukkal.

***

Mindenki siet és rohan:

Nincs időm – mindig azt hajtja,

csak ő fontos, és senki más

a magány lassan szétmarja.

***

Örülj annak te kis karó,

hogy te csak egy fakaró vagy,

és ha én nem jövök hozzád

kis manó magadra nem hagy.

***

Megpróbálok a jövőben

többször kijönni hozzátok,

jobb ez a kinti levegő

mint a Neten a mondások.”

***

„Jó volt tőled meghallani

mi történik a világban,

majd holnap elmesélem, hogy

mi a helyzet a határban.”

***

„Jól van kis karó, most megyek

egy kicsit más lettem otthon,

nem tudtam mennyi az elég,

és most szűk lett a nadrágom.

***

Most itt naponta szaladok

habár azt sem tudom hova,

de talán könnyebb lenne, ha

engem valaki zavarna.”

***

Mucsi Antal-Tóni         2013 Augusztus 02