Christian Morgenstern: Berlin / Berlin

Berlin

***

Én szeretlek ködben és éjszaka,

amikor vonalaid egymásba úsznak,
főleg éjjel, ha ablakaid csillognak
és a néptől életre kelt a járda.
***
Ami nappal kopár, sötétben rejtély;
mint misztikus kísértet várak állnak,
házsorok mint sok kis szikrázó szentély;
s egyformát vél, mint kik már sokat láttak.
***
Végső fény kialszik a vak üvegen;

dobozban egy játék megváltozik;

féktelen nyüzsgése kötözve pihen
s szent lesz, aki ily sorsról álmodik.

***

Fordította: Mucsi Antal-Toni ,    2015 Február  15

***

***

Berlin

***

Ich liebe dich bei Nebel und bei Nacht,

wenn deine Linien ineinander schwimmen, -

zumal bei Nacht, wenn deine Fenster glimmen

und Menschheit dein Gestein lebendig macht.

***

Was wüst am Tag, wird rätselvoll im Dunkel;

wie Seelenburgen stehn sie mystisch da,

die Häuserreihn, mit ihrem Lichtgefunkel;

und Einheit ahnt, wer sonst nur Vielheit sah.

***

Der letzte Glanz erlischt in blinden Scheiben;

in seine Schachteln liegt ein Spiel geräumt;

gebändigt ruht ein ungestümes Treiben,

und heilig wird, was so voll Schicksal träumt.

***

Christian Morgenstern 1871-1914