Bródy Miksa: Fekete tündér / Schwarze Fee

Toni11•  2022. május 4. 08:59  •  olvasva: 76

 

Fekete tündér

 

Úgy ahogy illett, ahogy kellett,

Tündér állott a bölcsőm mellett,

Csapzott hajú, vasorrú, bánatos

Fekete arcú, érdes és fagyos,

Fogatlan

Csupán a szíve égett, mint a katlan.

 

Hívatlan szem hogy meg ne lássa,

Fekete volt a suttogása,

Fekete volt a simogató kéz,

Tán száz esztendős gond! olyan nehéz

Az árnya,

És maró vértől piszkos volt a szárnya.

 

Vigyázott rám, úgy ahogy kellett,

A bölcsőm, majd az ágyam mellett,

Hogy ne jöjjenek semmikor elém,

Az arany hajú, hűvös fogú lény:

Az élet

És csábitgató, csaló szenvedélyek.

 

Fekete tündér bölcsőm mellett

Fekete vajúdásban ellett

Megannyi gondot, - sohasem gyönyört,

S így szólt, - a hangja bántott, meggyötört: -

Te árva!

Készülj a csendes, korai halálra!

 

Csapzott hajú, vasorrú tündér

A vágyakkal te is eltüntél,

Most körülöttem fáklyatűzben ég

Az élet; vak szemem felnyitva rég.

Most látok;

De hol a vágyak? hol az édes átok?

 

Bródy Miksa 1874 – 1924

 

Schwarze Fee

 

Wie es sich gehört, wie es sein soll,

eine Fee steht bei der Wiege, Doll,

wuschelige Eisennase, schaurig

das schwarze Gesicht ist rau und traurig

zahnlos, nur

das Herz tat ihm weh und er war ganz traurig.

 

Dass es ein fremdes Auge nicht sieht,

sein Flüstern war schwarz wie ein Schmied,

die streichelnde Hand war wie der Nacht schwarz,

gar hundert Jahre Leid! So alt wie Quarz

der Schatten,

die Flügel waren schmutzig von den Gaffern.

 

Hat stets auf mich geschaut, ganz adrett

an die Wiege ’d auch an meinem Bett,

dass, nicht vor mich kommt, mit großen Zehen,

das Goldhaarige, mit kühlen Zähnen:

Das Leben,

dass, die Verlockende nicht muss erleben.

 

Neben meinen schwarzen Feen wiege

die schwarzen Geburtswehen, liebte

sehr viel Ärger, – nie etwas Bequemes,

die Stimme war schallend, sehr gequältes:

Du, Waise!

Mach dich bereit für eine lange Reise!     

 

Mit Eisennase, wuschelige Fee

mit Verlangen, verschwunden im See,

jetzt brennt das Fackelfeuer: Wir zoffen

mit Leben; die Augen sind längst offen.

Ich spüre;

aber wo sind die Wünsche? Wo sind die Flüche.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!