Bozzay Pál: A bagoly / Die Eule

Toni11•  2022. május 10. 06:28  •  olvasva: 77

 

A bagoly

 

Én mindig komoly madár voltam,

Bár néha dévaj és hamis;

A metafizikát tanultam,

Értek a politikához is.

A misztikus dolgokba, néha

Bele ütöm az orromat,

S olyan leszek, mint egy próféta,

Mindenki féli szavamat.

Én kiáltom: kuvik, kuvik,

S mindenki fél és elbúvik…

 

A magányosságot nagyon szeretem,

Bár nem bánt melankólia;

A világhoz vagyok idegen,

Lelkemben nincs harmónia.

Hangtól, zörejtől nagyon félek,

Ön-árnyékomtól rettegek;

Azt gondolom, rólam beszélnek

Az erdők és a fellegek.

Én kiáltom: kuvik, kuvik,

Bölcs, ki a világtól búvik.

 

Bozzay Pál 1829 – 1852

 

Die Eule

 

Ich war immer ein ernster Vogel,

obwohl manchmal schalkhaft und falsch

in Metaphysik, hohe Kogel

in der Politik grottenfalsch.

Manchmal zu den mystischen Dingen,

ich sage meine Meinung dort,

manchmal wird mich als Prophet finden,

alle haben Angst vor meinem Wort.

Ich schreie wie ein Totenvogel

und haben Angst wie von Brodel. …

 

Die Einsamkeit habe ich sehr gern,

doch melancholisch bin ich nicht;

ich bin ein Fremder in diesem Stern

die Seelenharmonie selten ist.

Von Geräuschen zittere schändlich,

ich fürchte meinen Selbstschatten;

‘d glaube, alle reden über mich

Wälder ‘d Himmel über mich tratschen.

Ich schreie wie ein Totenvogel

der Weise schon, vom Welt wegflogen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!