Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Borosnyay Kamilla: Imádkozni / Beten
Toni11• 2024. október 22. 12:14 • olvasva: 37
Imádkozni
***
Volt egy idő .... régen, régen,
Ködhomályos messzeségben,
Midőn a hit oltárképe
Mint a szikla állt szívembe' :
-Én is tudtam imádkozni.
***
Hogyha rögös élet útján
Biztató nap fénye hullt rám,
Vagy ha, mint a ciprus ága,
Rám borult a bánat árnya:
-Oly jól esett imádkozni!
***
Egyet kértem … egyre vágytam:
Nyugalomra! -- nem találtam ...
S míg bolyongtam – esdő szavam
Kétségre vált -- s lassan, lassan
-Elfeledtem imádkozni.
***
Azokra, kik éltem útját
Tövisekkel elborítják,
A kik miatt könnyem árad
Összes átkom – egy kívánat :
-Ne tudjanak imádkozni !
***
S ki e szívet eltiporta,
Omló vérben ... haldokolva --
Buzgón, összetett kezekkel
Áldanám meg .... csak még egyszer,
-Egyszer tudnék imádkozni !
***
Borosnyay Kamilla: 1856 – 1916 (Hermann Otto felesége)
***
Ezt a verset egyik otthonlétemnél, a régi újságokban böngészve az „Új Idők” című, Herczeg Ferenc, 1896 Augusztus 16-án kiadott hetilapjában találtam Herman Ottóné aláírással. Annyira megtetszett, hogy itthon, át is fordítottam.
***
Mucsi Antal-Tóni
***
***
Beten
***
Es gab die Zeit … vor lang, lang her,
irgendwo weit im Nebelmeer,
Wenn das Altarbild der Glauben
Stand wie ein Stein, in die Herzen
-Dann konnte ich auch noch Beten.
***
Auf scholligen Weg des Lebens
der Sonne scheint an mein Strebens,
doch, wie die Zypresse zweige,
fiel auf mich als Trauer schatte:
-Und dann war es gut zu Beten!
***
Nur eins bat ich… Nur der Drang mich:
nur die Ruhe! -- das fand ich nicht…
Umher irrend – fliehend klagen
langsam wie Verzweiflung klangen:
-‘d dann vergas ich auch zu Beten.
***
Diese, die auf meine Wege
die, stechenden Dornen legte,
über die ich Träne vergoss,
der grösste Fluch – das wird mein Trost:
-Dass, die verlernen das Beten!
***
‘d wer dieses Herz zertreten hat,
in strömenden Blut … sterben mag—
eifrig, mit geschlossenen Hand
segnen würde … nur noch einmal:
-Einmal könnte ich noch Beten!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni