Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Boroscnyai Kamilla: Egy ismeretlen vers / Ein unbe
Toni11 2024. október 27. 12:44 olvasva: 10
Egy ismeretlen vers Pelelakból
***
Szereplők:
***
Herman Ottó, tudós;
Tompa Mihály, költő,
Borosnyay Kamilla, titkos poetessza
***
Herman Ottó:
****
Itt ülünk a Pelelakban,
dödölével úgy jóllaktam,
hogy recseg a szék alattam.
Örülök, hogy kis lakomba
tiszteletét tette Tompa,
Isten hozott drága Miska,
ilyen nagy tisztesség ritka.
Holnap fölmászunk a hegyre,
úgy lehet, hogy nem is egyre,
tetejüknél nem feljebbre.
Amíg mi járjuk a Bükköt,
nejem addig itthon ügyköd’,
főz nekünk jó halpaprikást,
vagy amit kérsz, akármi mást.
***
Borosnyay Kamilla:
***
Főzök persze, uram Ottó,
Nem lesz hasfájásod attó’,
olyan biztos ez, mint az öt tó.
Főzök fiastyúkhúslevest,
békalencse-főzeléket,
de kizárólag csak néked.
Herman Ottó:
Lásd Miskám, ez ilyen asszony,
de téged ez ne aggasszon,
mindjárt a füstre akasztom,
csak szája nagy, hát járatja,
nem tapasztotta be apja.
***
Tompa Mihály:
***
Sándor írt nekem levelet,
üdvözletét küldi neked,
Jankó barátunk most beteg,
Toldi megbetegítette,
minden erejét kivette.
ily veszélyes a poézis,
e kórban szenvedek én is.
***
Herman Ottó:
***
Megvirradt már, gyerünk, Miskám,
már felhúztam a harisnyám.
Igyunk meg egy kupicával,
finom massai kisüsti,
egy kortyocska még nem üt ki,
csak felpezsdíti a vérünk,
így hamarabb odaérünk.
Miska komám, hegyezd füled,
mit súg neked Lillafüred.
Egyszer Gyulai is járt itt,
még őrzöm elmeszikráit,
tévhitének adott hangot,
búgatta a vadgalambot
egy itt ihletődött versben,
rápirítottam én nyersen.
***
Tompa Mihály:
***
De jó ez a friss levegő,
amit ránk lehel az erdő,
verset tudnék írni erről,
és meg is írom, annyi szent,
ár annyi tervem füstbement,
nagyon megihletett a csend,
a Szinva patak csobogása,
falevelek susogása,
madarak vidám füttye és
a dörgő hangú vízesés
valójában egy költemény.
A sziklán megpihen a fény,
e szalmasárga tünemény.
***
Herman Ottó:
***
No mit főztél, drága lelkem,
hogy a gyomrunk lelkendezzen?
***
Borosnyay Kamilla:
***
Kotyvasztottam én egy verset,
hogy elkápráztassam kendet, íme:
***
LILLAFÜRED
***
A szikláról vízesés szakálla csüng,
alatta riadt kis patak
szalad a völgynek kövekbe botolva,
a fák közt áttűz a nap.
Még érintetlen a nyár,
a pletykázó levelek zöldje ép.
A rigó, mint olvadt aranyat
csurrantja el énekét.
Hűvös az erdő, akár a pince,
csöndje tiszta, mint a bor.
Indulnék, de picit még maraszt
utánam nyúlva egy vadrózsa-bokor.
***
Herman Ottó:
***
Kamillám, hisz’ ez gyönyörű!,
hites múzsa ihlette mű.
Tompa Mihály:
Sajnálom, hogy nem én írtam,
csak egy feleség-asszonka,
aki biztosan boszorka,
különben ilyent hogy írna.
A nyelvet biztosan bírja,
a versébe magát írja,
de sorai hozzánk szólnak,
hitele van minden szónak,
üzenet az utókornak.
Köszönöm, hogy itt lakhattam
egy hétig a Pelelakban!
***
Borosnyai Kamilla: 1856 – 1916
***
***
Ein unbekanntes Gedicht aus Pelelak
***
Mitwirkende:
***
Otto Herman, Wissenschaftler;
Mihály Tompa, Dichter,
Borosnyay Kamilla, heimliche Dichterin
***
Otto Hermann:
***
Hier sitzen wir in Pelelak,
von den Nudeln bin ich so satt,
dass der Stuhl jetzt unter mir knarrt.
Ich bin froh, das in meinem Heim
und hier Tompa fühl dich daheim,
Willkommen sei ‘d lass es gelten
Solch ein Anstand ist sehr selten.
Morgen besteigen wir den Berg
und dieser Berg ist gar kein Zwerg
bis zur Spitze, sei es vermerkt.
Während wir durch den Wald gehen,
bis dahin, kocht meine Frau eben,
einen guten Fisch Paprikas,
oder etwas für den Anlass.
***
Borosnyay Kamilla:
***
Koche ich, Herr Otto, eben
du wirst kein Bauchschmerz erleben,
es ist sicher wie die fünf Seen.
Koch dir eine Hühnersuppe,
und Wasserlinsen mit Sauce,
nur für euch zwei, meine Puppe.
***
Otto Hermann:
***
Schau, Miska, das ist meine Frau,
kein’ Angst, sie ist ja nicht so rau
Sie ist ja so zahm, wie ein Pfau.
Hat nur eine große Klappe,
die Erziehung gar nicht klappte.
***
Mihály Tompa:
***
Sándor hat mir Brief geschrieben,
mit dem Gruß hat übertrieben,
unser Jankó ist krank eben.
Toldi hat ihn so krankgemacht,
er wegnahm seine ganze Kraft.
Poesie ist ja so gefährlich,
leide selbst darunter täglich.
***
Otto Hermann:
***
Es dämmert schon, komm jetzt Miska.
die Strümpfe habe schon beide dra’.
Lass uns einen Schnaps schnell trinken
ein köstlichen selbstgemachte,
ein Trünkchen was ich sehrt achte,
weckt unser Blut aus dem Schlaf auf,
das hinkommen ohne Leerlauf.
Miska lieber, hör mal jetzt zu,
was Lillafüred sagt dir dazu?
Einmal hat sich Gyulai verirrt,
und sein Geist war total verwirrt,
äußerte sein Missverständnis,
gurrte wie Taube im Wildnis
mit einem Lied hab getröstet,
uns dazu ihn roh geröstet.
***
Mihály Tompa:
***
So gut ist diese frische Luft,
was der Wald uns ausatmen tut,
ein Lied mit vollem Blütenduft
und ich schreibe, es ist heilig
Zukunftspläne sind nicht eilig,
die Stille hat mich vereidigt,
das Szinva Bach plätschert weiter,
die Blätter Rascheln froh ‘d heiter,
so fröhlich sing der Nachtigall
bei dem tosenden Wasserfall,
eigentlich ist es ein Gedicht.
Liegt ruhig auf dem Felsenlicht,
dieses strohgelbe Symptom dicht.
***
Otto Hermann:
***
Mein Schatz, was hat heute vollbracht
was den Magen schwärmerisch macht?
***
Borosnyay Kamilla:
***
Ich hab’ ein Gedicht ausgeheckt,
dich zu staunen, hier ist das Werk:
***
LILLAFÜRED
***
Der Bart eines Wasserfalls hängt vom Felsen,
drunter plätschert ein kleiner Bach
rennt in das Tal ‘d stolpert über den Steinen,
die Sonne scheint durch das Baumdach.
Der Sommer noch unberührt,
dass Grün der Klatschblätter ist noch intakt.
Die Drossel als geschmolzenes Gold
Verteilt seinen Gesang im Wald.
Der Wald ist so kühl, wie auch der Keller,
sein Stille ist klar wie der Wein.
Ich wollte weg, doch etwas hebt mich,
ein wilder Rosenstrauch lässt mich nicht allein.
***
Otto Hermann:
***
Kamille Schatz, ist wunderschön!
ein inspiriertes Werk, bitteschön.
***
Mihály Tompa:
***
Tut mir leid, dass nicht selber schrieb
deine Frau ist ein Edelstein
die muss eine wahre Hexe sein,
oder ein wahrer Edelstein.
Sprachlich ist sie zu beneiden,
ein Gedicht über selbst zu schreiben,
doch ihre Zeilen sprechen an uns,
jedes Wort ist ja wahre Kunst,
und dass Botschaft an der Zukunft.
Danke, das eine Woche als Gast,
wohnen dürfte in Pelelak!
***
Kamilla von Borosnyai: 1856 - 1916