Bodor Aladár: Lehel kürtje / Lehels Horn

 

Lehel kürtje

 

Lehel vezérnek kürtje a lelkem,

Tört öblén alusznak pogány dalok,

Ős-tűzimádó nagyszerű dallam

Megcsorbúlt, meghasadt kürtje vagyok.

 

Bűnét nem bánó pogány ajakrúl

Szállott belém a végső lehellet.

Kevély Lehelnek vérbosszú-vágya

Zöngette bennem a rezgő lelket.

 

Sápadt magyar faj zsong ma körültem.

Próbát tesz: fölvesz halvány ajkára.

- Keresztet csókol s hazug az ajka –

Csak nem kél lelkem viszhangja rája.

 

A magyar lelket siratom, ki hajdan

Dalát kevélyen, riadón dalolta.

- Ma meghasonlott, elnyomott lelkek.

Fojtott keserve a magyar nóta.

 

Bodor Aladár 1880-1952

 

Lehels Horn

 

Führer Lehels Horn ist meine Seele,

heidnische Lieder liegen in den Mund,

uralte großartige Melodie

bin eine Scharte, zerrissene Schlund.

 

Heidnische Mund mit nicht bereut’ Sünde

der letzte Atemzug atmete ein.

Blutrache vom stolzer Führers Lehel

seine vibrierende Seel’ war jetzt mein.

 

Blass’ ungarische Rasse schwirrt in mir.

Probiert mich aus: Er nimmt mich an den Mund.

- Er küsst das Kreuz ‘d seine Lippen lügen –

ich habe nicht das Echo seinen Sound.

 

Beweine die ungarische Seele,

die einmal stolz und beängstigend sang.           

Zerquälte arme Seelen sind wie heute.

Mit bitteren ungarischen Gesang.

                                          

Fordította: Mucsi Antal-Tóni