Beöthy László: Poéta bánat / Poeten Kummer

 

Poéta bánat

***

Mindenkinek jut bánat e világon,

Szegénynek, dúsnak megvan a baja,

S bár hangosabb a koldusok jaja,

Király nyakán is ott feszül a járom.

***

Ha rosz fogad van és fáj néha-néha,

Vagy elhagyott csalfán a kedvesed,

A buját ép ugy megszenveded,

Légy bár hentes vagy légy — mint én — poéta.

***

De mig mások sírnak vagy átkozódnak,

Mindent a sorsra, úristenre rónak,

Ha őket bármi aggság, bánat érte:

***

Mi egyet sirunk, búsulunk is egyet,

De aztán versbe szedjük a keservet

És öt forintot vágunk zsebre érte.

***

Beöthy László 1873 – 1931

***

***

Poeten Kummer

***

Für jeder gibt es Kummer auf dieser Welt,

Armen ‘d Reichen haben ihre Plagen.

Obwohl lauter sind die Bettler Klagen,

doch das Joch liegt auch am Hals des Königs fest.

***

Ein schlechter Zahn wird manchmal fest eingeprägt,

oder dein Schatz hat dich auch verlassen halt

leidest, weil dir wird langsam alles satt,

sei ein Metzger, sonst sei – wie ich – ein Poet.

***

Doch bis andere weinen oder fluchen,

alles auf dem Schicksal an Gott verbuchen,

wenn sie von Sorgen 'd Kummer betroffen sind:

***

Wir Weinen kurz oder mit Kummer leben,

aber dann Reimen das bittere Leidwesen

und wir haben damit fünf Forint verdient.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni