Békássy Helén: Őszi dal / Herbstlied

 

Őszi dal.

 

Hej, de rózsás kedvem

Volt nekem sokáig,

Viruló rózsában

Jártam én bokáig!

 

A világ azóta

Olyan nagyot bomlott,

Hogy bokáig járom

Most a sárga lombot!

 

Hervadt lomb megzörren

A szellő sohajtul —

Haldokló szivem is

Néha föl-följajdul.

 

Már a lombnak mindegy

Dér vagy napsugára, —

Szívem — te is majd így

Alszol nemsokára!

 

Békássy Helén ? - ?

 

Herbstlied.

 

In rosiger Stimmung

war ich sehr-sehr lange,

in blühenden Rosen

ging ich bis zum Knöcheln!

 

Die Welt hat sich seither

viel zu viel so zersetzt

bis zu Knöcheln gehe

in gelben Laub vorerst!

 

Verwelktes Laub zittert

von der zarten Brise -

mein sterbendes Herz auch

manchmal weint im Krise.

 

Dem Laub ist es egal

Raureif, Sonnenstrahlen, -

mein Herz - du wird’s auch bald

für immer einschlafen!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni