Beismervén, életem estéjén e kevés elmém is elmén

Beismervén, életem estéjén e kevés elmém is elmén

***

A száraz kenyér a hegy tetején

a hegyi csordásnak eléggé kemény,

ősz idő levén, és a tél elején

ha a hegy tetején nincs semmi kenyér,

egy hétvégén a szegény svájci tehén

vemhén lépked a hegy peremén

egy gyógynövény virágcsokor levén a tehén fején

és az a fekete szegény szerény tehén csak mén.

***

Minden nyáron az a szegény tehén,

ott fenn az Alpok peremén levén

de a hideg tél kezdetének elején,

a tehén a lejtőn menvén lemén,

az emberek érezvén a tehén tején,

ott legelt fenn a hegy kebelének a tetején

ha én a tehén helyén lenném,

a fejemről a virágot sértődve levenném.

***

Nem tudom ez a kevés elmém,

ott van e még a remény virágos ereszén,

egy őszi nap éjjelén, ott a hegy lejtőjén,

majd egy pirogén frász ütött belém,

ma még a kemény remény az enyém

a szerény erény terén dicsekvén,

a hosszú életem végén levén

a remény néha már nem eléggé kemény.

***

Szenvedek mint egy szegény agglegény

ott ülve egy fehér kétpúpos tevén,

mert annak idején még érteném,

hogy a reggeli idején megáll az elmém,

magas hegyek legtöbbjén elszédülvén,

egy mély szakadékszélén bele lesvén

a sors a végzet kebelén felém nézvén,

a tehén fejét dicsőítvén elmén.

***

Mucsi Antal-Tóni                  2011 Május 20