Bátorfi Lajos A szabadban / In Freien

A szabadban

***
Lenge szellő lágy szelíden

Csókolgatja arczomat,
Körülölel és megpihen,
Mégís, mégis halk marad,

Ugy szeretném titkát tudni,
Úgy szeretnék hozzá jutni.

***
Várom, várom, de hiába!
Lenge szellő nem susog,
Pedig lelkem vigyáz rája

S perczekig elandalog.
Csókja mégis kedves-édes:
A léleknek égi méz ez!

***
Itt nyerem ezt a szabadban,
Nem irigyli senki sem.
Irigyektől nyugalom van, —
Ide jer csak kedvesem.
Tán te jobban megérted majd,
Hogy a szellő miket sóhajt.

***
Mond el aztán énnekem is

Hadd tudjam e titkokat;
Bizonyára ott lesz az is:
Nem szenvedek már sokat!
Elég volt már ennyi éven

Csalódni többféléképen!

***
Bátorfi Lajos: 1835 – 1893

***

***

In Freien

***

Eine leise sanfte Brise

und küsste mein Gesicht,

umarmte mich an die Wiese,

in Freien am Sonnenlicht,

ich wüsste gern ihr Geheimnis,

erfahren ohne Hindernis.

***

Ich warte und warte vergebens!

Die sanfte Brise raschelt nicht,

doch meine Seele Durchgehens,

ein paar Minuten hält sich dicht.

Ihr Kuss ist immer freundlich ‘d süß:

Mit himmlisch süßem Frohgemüts!

***

Hier im Freien hab bekommen,

niemand beneidet mich dafür,

die Neider haben vernommen,

meine Liebste kann nichts für.

Du wirst es besser verstehen,

was die Brise uns verzählen.

***

Und dann bitte sag es mir laut,

teil mit mir das Geheimnis;

es wird wahrscheinlich das Herbstlaub

Ich leide an Hundebiss.

All die Jahre waren genug,

enttäuscht sein, ist Seelenbetrug!

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni