Baróti Szabó Dávid: Barátság / Freundschaft

 

Barátság

 

Míg puhán hord a csapodár szerencse,

Számoson kelnek s csakhamar barátid;

Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.

Mind eloszolnak.

 

Nézd eme sok száz jövevény galambat:

Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;

Nem szeret rongyos fedelű toronyba

Hordani fészket.

 

Mindenütt híven követőd az árnyék,

Míg arany színbenn egeken van a nap:

Ez lenyúgodván, amaz is legottan

Mind elenyészik.

 

Futnak a hangyák az üres veremtől:

A saját hasznát kereső barát is

A vagyonjából kifogyott barátját

Messze kerűli.

 

1786.

 

Baróti Szabó Dávid: 1839 – 1819

 

Freundschaft

 

Während das flatterhafte Glück dich sanft trägt,

die kommen zahlreich ‘d werden deine Freunde;

dann, wenn du aus dem Schoss der grossen Gnaden fällst.

Verschwinden alle.

 

Schau diese Hunderte von neue Tauben an:

Die Suchen bei glanzvollen Häusern Wohnsitz;

die mögen in kleine zerlumpte Turmdecke,

kein Nest zu bauen.

 

Die Schatten folgen dir treu überall hin,

solang die goldene Sonne am Himmel ist:

Die geht unter, und die anderen langsam,

verschwinden alle.

 

Die Ameisen laufen weg von leerem Nest:

das tut, macht ein eigennütziger Freund auch

den Reichtum verlorenen Freund meidet er

‘d flieht von ihm weit weg.

 

1786

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni