Bardócz Árpád: Zivatar / Gewitter

Toni11•  2023. december 29. 07:56  •  olvasva: 57

 

Zivatar

 

Párás az éj, fullasztó, lomha, terhes —

felhők fojtják a hold arany nyakát;

az udvaron szikrák pattannak át

s a kút körül tört ágak lombja repdes.

 

Zuhogni kezd: a telt ereszcsatornák

elöntik lent a csurgó csöbröket;

a víz már bent az ólban öblöget:

úgy ömlik, mintha hordóból csapolnák.

 

A szél vonít, akár egy éji farkas —

most minden csüggesztő, minden siralmas:

az éj sötétje mély kriptákba nyúl —

 

Villám! a fény a ház ingó falán áll:

Uram segíts!... a fészer ajtajánál

egy rongy kötél fityeg gazdátlanul. . .

 

Bardócz Árpád: 1888 – 1953

 

 

Gewitter

 

Die Nacht ist feucht, stickig, träge und bedrückt –

der goldene Mond von Wolken erstickt;

Funken fliegend über den Hof zerknickt

rings um den Brunnen mit Reisig überfüllt.

 

Es fängt an zu schütten: Die Traufen sind voll,

sie überschwemmen die Zuber unten;

das Wasser fließt bereits in dem Schuppen:

Es fließt so, als wäre das Fass schon übervoll.

 

Der Wind jault besessen wie ein Werwolf –

jetzt sind alle deprimiert, das ganze Volk:

die Dunkelheit der Nacht griff in Krypten –

 

Blitzt! Das Licht steht an beweglichen Hauswand:

Herr Gott, hilf! … an der Schuppentür offen stand,

ein zerlumptes Seil ‘d baumelt am Klippen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!