Bán Aladár Halálos ágyon / Auf dem Sterbebett

 

Halálos ágyon …

***

Halálos ágyon vergődvén az asszony

Kívánja, hogy papot hivassanak.

Nagy bűne van ; nehogy lelkén maradjon,

Mossák le a föloldozó szavak.

***

Megjö a pap kezében szent kereszttel

S a bűnös asszony ágyához megyen.

Amaz meggyónja vétkeit keservvel,

Töredezett szavakban csendesen.

***

A bűne volt, hogy szeretett egy embert,

Ki őt a sárb a lökte egykoron.

Neki a része gúny es gyötrelem lett,

S a férfi élt tisztelve, gazdagon.

***

S egy fia van az újvilágba’, messze,

Kit ő nevelt föl, küzdvén nyomor között;

S kit, mert csak anyja bús nevét viselte,

A megvtés bújdosni üldözött . . .

***

Hörgő szava elcsuklik sóhajától,

S könyek között imádságot motyog.

Mcgnedvesülnek szeme záporától

A reszkető kezek s a vánkosok.

***

— Föloldalak — így szól az ifjú lelkész —

Mert szörnyűséges bűnöd vádja tép,

De, mielőtt a boldogok közé mégysz,

A tisztitó helyen szenvedsz elébb . . .

***

Halott az asszony. És a menny ölén fent

Az angyal-nép hozzá röpül, siet,

Kit elitéltek s megvetettek itt lent,

Hol bút okoz és bűn a szeretet!

***

Bán Aladár: 1871 – 1960

***

***

Auf dem Sterbebett...

***

Die Frau windet sich auf ihrem Sterbebett,

möchte, dass ein Priester gerufen wird.

Sie hat eine Sünde, die die Seele befleckt,

sagt Sie mit auflösenden Worten verwirrt.

***

Der Priester kommt mit einem Kreuz in der Hand,

und er geht zum Bett der schuldigen Frau.

Sie bekennt ihre Sünden sitzend am Bettrand,

in leisen, gebrochenen Wortenstau.

***

Ihre Sünde war, dass sie ein Mann liebte,

der sie einst in den Dreck gestossen hat.

Im Leben sie nur Spott und Qual kriegte,

der Mann lebte angesehen ‘d reich in Stadt.

***

Sie hat ein Sohn in der neuen Welt, weit weg,

den sie erzogen hat, kämpfend in Armut;

‘d ihn, weil er nur den Namen ihrer Mutter träg,

Verachtung bekam, versteckt in Verbannung.

***

Ihre Worte werden von Seufzer gedämpft,

‘d murmelte unter Tränen ihr Gebet.

Ihre Augen wurden von Tränen bedrängt,

die zitternde Hand ins Wackeln gerät.

***

"Ich geb’ dir die Absolution!" Der Pfarrer,

weil dich die Anschuldigung deinen Taten quält,

doch vor dem glücklichen Himmelslager,

an der Reinigung Stelle leidest du quer.

***

Die Frau ist tot, ‘d oben im Schoss des Himmels

die Engelsvölker fliegen eilend zu ihr,

wer hier verurteilt wird von Menschengewimmel,

wo die Liebe Ärger ist, die Sünde ein Schoss Tier!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni