Bajza József: Isten hozzád / Gott sei mit dir

 

 Isten hozzád

 

Bércről visszanéz a vándor,

Vígan int kies hazája,

Ott mosolyg a róna táj:

De a messze távozónak

Szíve vérzik, szíve fáj;

Zeng felé a búcsuszó:

"Isten hozzád, bújdosó!"

 

Bérc alatt áll völgyek árnyán,

Csak felhőket lát honából,

Elmerűlt a róna táj:

Ámde búja nem maradt el,

Szíve gyászol, szíve fáj;

Zeng felé a távol szó:

"Isten hozzád, bújdosó!"

 

Bérc és völgy is elmaradtak,

Felhőt sem lát már honából,

Ábrándkép a róna táj:

Búja mint az ég kíséri,

Szíve vérzik, szíve fáj;

Mély keservvel zeng szava:

"Isten hozzád, szép haza!" -

 

Múlnak évek, fürte ősz már,

Elfeledte rég hazája:

Ám a kedves róna táj

Sírig képben él előtte,

Szíve gyászol, szíve fáj,

S a halónak vég szava:

"Isten hozzád, szép haza!"

 

Bajza József: 1804 - 1858

 

Gott sei mit dir

 

Der Wanderer blickt zurück von First,

sein wüste Land winkt fröhlich zu,

das Blachfeld lächelt ihn an:

Aber für die Fern gehenden

sein Herz schmerzt, wie ein Tyrann;

Das Abschiedswort an Renner:

"Gott segne dich, flüchtender!"

 

Berg und Tal lässt er hinter sich

nur Wolken sieht er von daheim,

auch versank schon das Tiefland

doch seiner Trauer, nimmt er mit;

Sein Herz schmerzt, es ist kein Halt;

‘d das Wort klingt: oh Elender:

"Gott segne dich, flüchtender!"

 

Berg ‘d Tal wird zurückgelassen,

keinen Wolken sieht von daheim

ein Wunschbild ist das Tiefland:

Ihn begleitet wie der Himmel,

sein Herz blutet, es ist kein Halt;

‘d die Worte wie vom Beirat:

"Gott segne dich, schön’ Heimat!" -

 

Das Jahr vergeht, Locke ist weiss,

sein Land hat ihn längst vergessen:

Doch das liebliche Tiefland

wie ein Bild sieht er sein Grab,

sein Herz trauert, es ist kein Halt

‘d sein Wort vor dem Tod eintraf:

"Gott segne dich schön’ Heimat!"

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni