Bacsányi János: Gyötrődés / Quälerei

 

Gyötrődés

 

Ki nyög? melyik boldogtalan

Kiált megint e bú helyén?

Ki háborít fel untalan

Magánosságom éjjelén?

 

Hallom, hallom keservedet.

Te vagy lelkemnek egy fele!

Érzem minden gyötrelmedet,

Érzem; s szívem reped bele!

 

De ah! hozzád nem juthatok,

Hiába nyujtom karjaim.

Ah! senkit meg nem hajthatok,

Nem hallja senki jajjaim!

 

Felelnek ím a kőfalak

S kérésimet kettőztetik:

Őrzőimtől, hogy lássalak,

Fájdalmim meg nem nyerhetik.

 

A kőfal szánja sorsodat,

S kérésid azt megilletik:

Őrzőidtől barátodat

Hogy láthasd! meg nem nyerhetik.

 

Nagy ég! tekintsd nehéz baját,

Küldj néki éltető reményt!

Avagy te nyisd meg ajtaját,

S bocsásd el, ó Halál, szegényt!

 

Bacsányi János 1763 – 1845

 

Quälerei

 

Wer stöhnt? Welche unglücklicher

schreit diesen Harm schon wieder aus?

Wer stört mich jetzt ‘d immer wieder

in meinem Alleinsein im Haus?

 

Ich höre deine Bitterkeit.

Du bist die Hälfte meiner Seel’!

Ich fühle deine Qual allzeit,

mein Herz zerbricht an deinen Quäle!

 

Doch ich kann dich nicht erreichen,

umsonst strecke die Arme aus.

Ich kann zu niemanden schleichen,

niemand wacht an mein Geheul auf!

 

Antworten nur die Steinmauern,

meine Anfragen wiederholen:

Die Wachen wollen nicht glauben,

mein Schmerz kann keiner aufholen.

 

Die Mauer versteht dein Zustand,

deine Fragen verstehen sie:

Dass die Wächter, dass du dein Freund

sehen darfst, erlauben dir nie.

 

Grosse Himmel! Sieh sein Schicksal

gib ihm belebende Hoffnung!

Oder öffne die Tür diesmal

und machst du Tod, die Befreiung.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni