Babits Mihály: Új esztendő / Neujahr

 

Új esztendő

 

 Idegeimen apokaliptikus
zene tombol, bábeli gyermekágy
a világ, véres lében remeg és
csikorog - ó jaj! ki a kínokban
ki a kínokban vajudó? Én vagyok,
te vagy, mi vagyunk, egy lett mindenki
e kínok apokalipszisában, e
véres ágy vonaglásában, rángunk és
futkosunk, patkánymódra, óriás
talpak alatt, jaj! véres és vértelen
kaszák villódzanak a tetemszagú
légben, és torkon lehel a ragály
csontpalotákból idegen zene szól
viharok paradicsoma kibomlik.
 

Mit szólsz ég és föld? Mit rántasz, iszonyú
új esztendőkbe, ég? A föld hallgat és
zordan karikáz sötét telében - de egyszer
ébrednie kell, és akkor mit mond majd
változatlan szép tavaszával, mit mond
feldúlt erdeivel, mit mond eleven

erőivel, mit mond rettenetes
ugarain kisarjadó vadvirágok
ezer beszédes szemeivel - Ember,
te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett
játékodból a réten ocsudva - hogy fogsz
a vadvirágok szemeibe nézni?

 

1918

 

Babits Mihály: 1883 – 1941

 

Neujahr

 

Auf meinen Nerven eine apokalyptische

Musik tobt, ein babylonisches Kinderbett

ist die Welt, zittert in blutigem Saft und

Quietscht – oh mein Gott! Wer in Todesangst,

wer qualvoll in Wehen liegt? Ich bin es, du,

bist es, wir sind es, alle sind eins geworden

in der Apokalypse dieser Qualen,

in diesem blutigen Bett zerren wir uns

und wir rennen rattenartig unter,

riesigen Pfoten. O weh! Blutig und,

blutlose Sensen blitzen in der von Leichen

riechenden Luft, mir Seuche an die Kehle,

‘d aus Knochenpalästen ertönt fremde Musik.

 

Was sagt ihr Himmel ‘d Erde? Warum reisst ihr uns,

in horrende neue Jahr, Himmel? Die Erde schweigt und,

‘d kreisst grimmig in den dunklen Winter – doch einmal

muss er auch aufwachen und was wird er dann sagen

mit unveränderten schönen Frühling, was sagt er,

was sagt er, mit seinen verärgerten Wäldern, mit seinen

lebendigen Kräften, was sagt er zu den schrecklich

spriessenden Wildblumen auf brachliegender Land

mit ihren tausend sprechenden Augen – Mensch,

du bist verrückt, verdammt schlechter Kartenspieler

mit deinem verlorenen Spiel, wie willst du denen

Wildblumen noch in die Augen schauen?

 

1918

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni