B. Kemény Endre: Naplemente / Sonnenuntergang

Naplemente

1

Akkor volt az, régen, régen ;

Fényes nap a bibor-égen

Lemenőben volt már épen,

Kezem ott pihent kezében.

2

S ugy elnéztük, addig néztük,

Mig szelid mosolya nékünk

Azt susogta halk zenével:

Legyen áldott hű szivével.

3

Minden ifjú szép leányzó

Boldogságban elvirágzó;

Elvirágzó férfi-keblen

Öntudatlan, önfeledten.

4

Minden áldozatra készen,

Annak árnya csak egészen,

Kinek tiszta szivét adta

S lelkét búra, kárhozatra.

5

Mind egyenlő szánalomra

Méltó, s tenger könnyhalomra;

Mert a férfisziv verése

Hű leányok szenvedése.

6

Lemenő nap súgta azt is :

Elhagyod csalárdul ezt is!

Férfi vagy, és léssz örökre;

Búcsúzzatok hát örökre!

 7

S oly édes volt boldogságunk ;

Csók-özönnel sírva váltunk;

Csak holnapra, virradatra ....

S nem virradtunk arr' a napra.

***

B. Kemény Endre 1845 – 1898

***

***

Sonnenuntergang

1

Es war damals, schon lang, lang her;

helle Sonn’ an Purpur Himmel

es war schon am Runtergehen,

mein’ Hand las sie nicht weggehen.

2

Und so schauten, und sahen wir,

bis ihres Lächelns, biss mich schier

’d flüsterte mit leise Töne:

sei gesegnet, du Dorfschöne.

3

Alle junge schöne Mädchen

im Liebe und Glück erblühen;

an blühenden männlichen Brust

selbstlos und glücklich ohne Frust.

4

Bereit sind für jedes Opfer,

der Schatten ist nur Türklopfer,

wem er schon sein reines Herz gab,

seine Seele rutschte bergab.

5

Alle sind zu Bemitleidung

würdig, ‘d einen Träne Häufung;

weil der Schlag das männliche Herz

für das Mädchen der größte Schmerz.

6

Die sinkende Sonne flüstert:

Du verlässt die auch verdüstert!

Du bist ein Mann ‘d bleibst auch immer;

verabschiede dich für immer!

7

Und unser Glück war groß und süß;

weinend und küssend sagten: Tschüss;

bloß morgen am Tagesanbruch …

sahen wir den ewigen Schluss.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni