B. Büttner Lina: Úszik a hold / Der Mond schwimmt

 Úszik a hold

1 

Úszik a hold, mint ezüstcsónak

Az ég csillagos tengerén.

A fájdalomtól elfárasztva,

Nehéz betegen fenn virrasztva,

Az ablakon át nézem én.

2 

Óh, hogyha most ez égi csónak

Vinne magával engemet,

A láz, a kín talán elszállna

S a végtelenség lágy hulláma,

Ringatná fáradt lelkemet.

3 

Jer hát, kis csónak, s vigy el engem,

Oda, hol enyhet oszt az ég,

Hol az a fényes csillag reszket,

Csak egy órát, egyetlenegyet!  

Talán ott én is alhatnék.

 

B. Büttner Lina 1846 -1917

***

***

Der Mond schwimmt

1

Der Mond schwebt wie ein silbernes Boot

im sternenklaren Himmelsmeer.

Ermüdet von lästigen Schmerzen,

aufgewacht bei glimmenden Kerzen,

durch das Fenster schaue ich leer.

2

Ach, wenn jetzt eins Himmels bot, käme

würde sofort dort einstiegen,

das Fieber, die Qual dann im schnelle

auf unendliche sanften Welle,

würde meine Seele wiegen.

3

Komm du, kleines Boot, und nimm mich mit,

hin, wo der Himmel Sanftheit gibt,

wo die leuchtenden Sterne funkeln

bitte, nur ein-einzige Stunde’!

Vielleicht wär’ auch dort eingenickt.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni