Arany János: Kozmopolita költészet / Kosmopolitisc

Toni11•  2023. március 25. 08:19  •  olvasva: 562

 

Kozmopolita költészet

 

Nem szégyellem, nem is bánom,

Hogy, ha írnom kelle már,

Magyaros lett írományom

S hazám földén túl se jár;

Hogy nem "két világ" csodája -

Lettem csak népemböl egy:

Övé (ha van) lantom bája,

Övé rajtam minden jegy.

 

Ám terjessze a hatalmos

Nyelvét, honját, istenit!

Zúgó ár az, mindent elmos,

Rombol és termékenyit:

De kis fajban, amely ép e

Rombolásnak útban áll:

Költő az legyen, mi népe, -

Mert kivágyni: kész halál.

 

Vagy kevés itt a dicsőség,

S a nemzettel sírba lejt?

Kis-szerű az oly elsőség,

Amit a szomszéd se sejt?

Nincs erőnkhöz méltó verseny?

Dalra itthon tárgy elég?

Nem férünk a kontinensen

Albion is kéne még?...

 

Légy, ha birsz, te "világ-költő!"

Rázd fel a rest nyugatot:

Nekem áldott az a bölcső,

Mely magyarrá ringatott;

Onnan kezdve, ezer szállal

Köt hazámhoz tartalék:

Puszta elvont ideállal

Inkább nem is dallanék.

 

S hol vevéd gyász tévedésed.

Hogy faját s a nemzeti

Bélyeget, mit az rávésett,

A nagy költő megveti?

Hisz forgattam, a javából,

Én is egypárt valaha;

Mind tükör volt: egymagából

Tűnt nekem föl nép, s haza.

 

És ne gondold, hogy kihalnak

Sujtott népek hirtelen,

Amig össze-zeng a dalnok

S a nemzeti érzelem.

Tán veszélyt, vagy annak látszót

Vélsz a honra tűnni fel:

Hát van lelked, a szent zászlót

Épen akkor hagyni el!?

 

Oh, ha méltóbb s új kobozzal

A megifjodott hazát

Zönghetném még Homérosszal;

Ne csak mindig panaszát!

 

De legyek, ha veszni sorsa,

Húnyó nép közt Osszián,

Inkább, hogysem dalok korcsa

Közönyös harmóniám!

 

1877. augusztus 8.

 

Arany János: 1817 – 1882

 

Kosmopolitische Poesie

 

Ich schäme nicht, ‘d reue es nicht,

wenn schreiben müsste nieder,

ungarisch wurde mein Gedicht

‘d hier daheimblieb ich lieber;

kein Wunder wurde von zwei Land',

wurde nur eins von Ungarn:

und auch sein bleibt mein «Lautenklang»,

alles, was nur ein Poet kann.

 

Verbreiten soll der mächtigen

Sprache, sein Land und sein Gott!

Bei schnellem Flut bliebt nichts liegen,

zerstört, düngt, alles wird Schrott:

Doch in Rasse wie unsere

auf dem Weg ins Verderben:

Der Dichter soll sich äussere,

weil weggehen, ist Sterben.

 

Oder ist hier wenig der Ruhm

‘d mit der Nation ins Grab führt?

So ein Vorteil ist wiederum,

was auch der Nachbar nicht spürt?

Gibt keinen ernsthaften Wettkampf?

Nicht genug Stoff für ein Lied?

Kein Platz hier und zu wenig Dampf,

brauchst du Albion als Mitglied?

 

Sei ein „Weltdichter“! Und siege,

rüttle den faulen West auf:

Gesegnet sei diese Wiege,

wo ich als Ungar wachte, auf;

von dort aus tausend Fäden

verbindet mich für das Land:

Mit einfachen blossen Leben,

wäre niemals eklatant.

 

Woher nimmst dein Trauerfehler,

dass die Rasse und geehrter

Stempel, was eingraviert jeder,

verachtet das, der Dichter?

Ich habe von bester Seite,

einen dutzend schon einmal;

es war alles wie ein Spiegel:

Von den Menschen ‘d der Heimat.

 

Und glaube nicht, dass aussterben

das unterdrückte Gewühl,

wenn der Sänger und die Menschen,

sind gleiche Nationalgefühl.

Gar Gefahr über die Lage

denkst an Land zu erscheinen:

Nun hast du den Mut, die Flagge

‘d Heimat gleich zu verlassen.

 

Oh, wenn der edler ‘d Plünderer

die Heimat ganz verjüngen,

dann könnte mit Homer singen;

ohne Meckern, ohne Lügen!

Aber sei so, wenn verliere

mit schlafende Volk Ossian

eher ein Lied als eine Lire,

meine wurstige Hostie!

 

8. August 1877

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2023. március 27. 02:46

Légy, ha bírsz, te "világ-költő!"
Rázd fel a rest nyugatot:
Nekem áldott az a bölcső,
Mely magyarrá ringatott;
Onnan kezdve, ezer szállal
Köt hazámhoz tartalék:
Puszta elvont ideállal
Inkább nem is dallanék.

Gyönyörű, veretes költeménye ez Aranynak az örökké éltető nemzeti gyökerekhez – miként Istenhez - való ragaszkodásáról, mely nem zárja ki, sőt feltételezi a "világ-költészet" művelését is - ahogy Ő megvalósította ezt pl. a kozmopolita rangját régtől pedzegető, de még teljesen el nem nyerő Walesi bárdokkal, Toldival, Epilógussal és egyéb szerzeményeivel.

„Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja.” Lehet, nem is túloz Szerb Antal, amikor írta ezt róla.

Köszönjük szépen Tóni! Jó munkát, jó egészséget Neked most és mindörökké! Üdvözlettel, szeretettel, Dénes