Arany János: A Walesi bárdok / Die Barden von Wale

Toni11•  2021. április 23. 09:16  •  olvasva: 212

 

A Walesi bárdok

 

Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A velszi tartomány.

 

Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?

 

S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt'

Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?

 

Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja Velsz:

Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.

 

S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Sire!

Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sir.

 

Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.

 

Montgomery a vár neve,

Hol aznap este szállt;

Montgomery, a vár ura,

Vendégli a királyt.

 

Vadat és halat, s mi jó falat

Szem-szájnak ingere,

Sürgő csoport, száz szolga hord,

Hogy nézni is teher;

 

S mind, amiket e szép sziget

Ételt-italt terem;

S mind, ami bor pezsegve forr

Túl messzi tengeren.

 

Ti urak, ti urak! hát senkisem

Koccint értem pohárt?

Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!

Ne éljen Eduárd?

 

Vadat és halat, s mi az ég alatt

Szem-szájnak kellemes,

Azt látok én: de ördög itt

Belül minden nemes.

 

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen Eduárd?

Hol van, ki zengje tetteim -

Elő egy velszi bárd!

 

Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég velsz urak;

Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.

 

Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehellet megszegik. -

Ajtó megől fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik.

 

Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az agg;

S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.

 

"Fegyver csörög, haló hörög,

A nap vértóba száll,

Vérszagra gyűl az éji vad:

Te tetted ezt, király!

 

Levágva népünk ezrei,

Halomba, mint kereszt,

Hogy sirva tallóz aki él:

Király, te tetted ezt!"

 

Máglyára! el! igen kemény -

Parancsol Eduárd -

Ha! lágyabb ének kell nekünk;

S belép egy ifju bárd.

 

"Ah! lágyan kél az esti szél

Milford-öböl felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

 

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!..."

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

 

De vakmerőn s hivatlanúl

Előáll harmadik;

Kobzán a dal magára vall,

Ez íge hallatik:

 

"Elhullt csatában a derék -

No halld meg Eduárd:

Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly velszi bárd.

 

Emléke sír a lanton még -

No halld meg Eduárd:

Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng velszi bárd."

 

Meglátom én! - S parancsot ád

Király rettenetest:

Máglyára, ki ellenszegűl,

Minden velsz énekest!

 

Szolgái szét száguldanak,

Ország-szerin, tova.

Montgomeryben így esett

A híres lakoma. -

 

S Edward király, angol király

Vágtat fakó lován;

Körötte ég földszint az ég:

A velszi tartomány.

 

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba velszi bárd:

De egy se birta mondani

Hogy: éljen Eduárd. –

 

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal

London utcáin ez?

Felköttetem a lord-majort,

Ha bosszant bármi nesz!

 

Áll néma csend; légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik:

"Fejére szól, ki szót emel!

Király nem alhatik."

 

Ha, ha! elő síp, dob, zene!

Harsogjon harsona:

Fülembe zúgja átkait

A velszi lakoma...

 

De túl zenén, túl síp-dobon,

Riadó kürtön át:

Ötszáz énekli hangosan

A vértanúk dalát.

 

(1857 jún 9)

 

Arany János 1817 – 1882

 

 

Die Barden von Wales

 

König Englands, König Edward

reitet als junger Prinz:

Will es sehen, wie viel wert ist

die Waliser Provinz.

 

Gibt dort ein Fluss, ist das Land gut?

Ist das Weidegras fett?

Hat das Begiessung des Bodens:

Von Landsmanns Blut erweckt?

 

Und das Volk, das göttliche Volk,

kann dort glücklich leben,

wie ich es will, ‘d wie das Hornvieh

täglich ins Joch legen?

 

Hoheit! Ist wahr das in Krone

schönste Diamant in Wales:

Land, Fluss und Weideland,

man findet darin alles.

 

Und das Volk, das göttliche Volk,

die ist so glücklich und brav!

Die Hütten schweigen allesamt

still und ruhig wie das Grab.

 

König Englands König Edward

auf dem Pferd als junger Prinz:

Die Stille um ihn herum Ring

‘d still ist die ganze Provinz.

 

Montgomery heißt der das Schloss,

wo er übernachtet hat;

Montgomery, Herr des Schlosses,

wer der König behaust hat.

 

Wild und Fisch, viel Gutes essen

was Auge und Mund reizte,

hundert Diener mit Eifrigkeit,

schleppten nur das feinste;

 

Und alles, was auf der Insel

Speisen, Getränken gab,

alles was perlt und sprudelt

vom Meereshügel ab.

 

Ihr Herren! Nun will jetzt niemand

ein Glas mit hochheben?

Ihr Herren! Waliser Hunde

Edward soll nicht leben?

 

Wild und Fisch, was uns der Himmel

Magen, Augen bieten,

das sehe ich: der Teufel in

den Seelen von allen Adlig’n.

 

Ihr Herren! Elende Hunde!

Edward soll nicht leben?

Wo ist, der meinen Taten lobt -

ein Waliser Barden!

 

Die Helden sehen sie sich an,

die Waliser Herren;

auf ihren Gesichtern ist der Angst

‘d Wut fängt an zu zerren.

 

Der Ton bricht ein, der Wort erstickt,

der Atem langsam stockt.

Hinter Tür, als weiße Taube,

greise Barde erhobt.

 

Hier ist, der deine Taten lobt

und vorsingt, sagt der Greis;

Waffen rasseln, Tote röcheln,

sobald der Greis zu Laute greift.

 

"Waffen rasseln, Tote röcheln,

die Sonne sinkt in Blut,

Blut riechend häuft sich die Nacht Wild,

König, Du tatst es in Wut!

 

Tausende von Volk geschlachtet,

gestapelt wie ein Kreuz,

so weinend stöbert, wer noch lebt:

König, du tatst das heut!"

 

An Scheiterhaufen! Geht! Knallhart

tönt jetzt Edwards Erlass,

ha, wir brauchen leiseren Lied;

'd ein Jungbarde tritt ein.

 

"Ach! Zart bläst schon der Abendwind

in Richtung Milford Bucht;

Trauer der Jungfrauen, Witwen

stöhnt die Klage mit Wucht.

 

Mutter bring kein Sträfling zu Welt

Stille keinen Säugling."

Winkt der König. Und traf er die,

die auf den Holzstoß ging.

 

Aber kopfüber und blitzschnell

tritt ein Dritter hervor;

behauptet das Lied, sangt von ihm

und singt es laut empor:

 

"Kühn gestorben auf dem Schlachtfeld -

nun Edward, hör jetzt her:

Der dein Name loben würd’, lebt

kein Waliser Bard’ mehr.

 

An Laute weint die Erinnerung,

nun hör es an, Edward:

heut’ jedes Lied fluch an den Kopf,

gespielt vom Waliser Bard'."

 

Wird’ ich sehen! – ‘d gibt Befehl, der

König eins Schreckliches:

An Scheiterhaufen, wer trotzt, an

die Waliser Barden!

 

Die Diener rannten alle weg,

jeder woher er kam,

so war es in Montgomery,

das große Festessen.

 

König Englands König Edward

reitet auf seinem Pferd;

um ihn herum brennt der ganze

Waliser Heimat weg.

 

Und fünfhundert Barden gingen

singend in Flammengrab:

Aber niemand konnte sagen:

Es lebe König Edward.

 

Ha, ha! Was heult? Was fürs Nachtlied

auf den Londons Straßen?

Ich lasse Lord-Mayor hängen,

wenn den Lärm nicht lassen!

 

Es ist still; die Flügel der Fliege hört

man nicht innen ‘d außen:

"Nur ein Wort, ‘d fällt der Kopf! Wenn der

König nicht kann schlafen."

 

Ha, ha! Pfeifen, Schlagzeug, Musik!

Die Posaunen sind laut:

Heulen die Flüche in Ohren,

der Waliser Fressschmaus.

 

Doch durch die Musik, Pfeifentrommel,

Alarm durch Fanfaren:

Fünfhundert Seelen singen laut

das Lied der Märtyrer.

 

(9. Juni 1857)

 

Fordítottsa: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2021. április 29. 23:04

Arany János A Walesi bárdok c. verse szerintem a 'világ második legjobb költeménye'.

Azért csak a második, mert az első – szimbolikus helyezettként – a János evangélium 3:16. bibliai strófája, (”Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”…) ami nem emberi kifejezőképességének szépsége és átütőereje miatt a legnyerőbb verse a világnak, hanem egyedül üdvözítő, isteni eredetű, egyetemes emberi megváltás-mondanivalójánál fogva.

Persze holtversenyben 100, meg 100 vers fér ’A Walesi bárdok’ mellé a második kategóriába/helyezésre, hisz ember nem képes rangsorolni a sokféle nyelven született temérdek ismert remekművet… s még kerülhetnek a dobogósok közé e világrendszer végezetéig (számunkra) ismeretlenek is, meg akár mai újszülöttek…(?!)

Keresgélünk, s találhatunk ilyeneket is valamennyien… Tóni már nem ezt az elsőt találta meg nekünk – és a német nyelvnek… Köszönettel vesszük valamennyit! Üdv. Dénes

Angyalka732021. április 29. 20:38

@Toni11:
Kedves Tóni!
Sem kihasználni téged, sem tolakodó nem szeretnék lenni!!
Igazán aranyos tőled ez a fordítói munka, a tudásodat elismerem és dicsérem, és csak gratulálni szeretnék hozzá!
Köszönöm, türelemmel várom a következő versválasztásodat.
Szeretettel legyen szép estéd!
Üdvözlettel, Melinda

Toni112021. április 28. 21:46

Kedves Melinda, a jövő hétik készen leszek a Családi Kör-rel...üdv Tóni

Angyalka732021. április 24. 19:55

Kedves Tóni!
Ez egy remek vers.
Szeretném kérdezni hogy Arany Jánostól a : Családi kör című vers nekem nagyon tetszik, van-e arra lehetőséged, és időd, hogy egyszer ezt is lefordítod német nyelvre? Imádom olvasni német nyelvű írásaidat, kicsit ritkábban tudok itt lenni mostanában, sajnos. A fent említett vers a kedvencem, szerintem a világ irodalomban megállná a helyét!
Nagyon szépen köszönöm hogy olvashattam az itt megjelenő versedet.
És köszönöm szépen ha egyszer olvashatom a Családi kör c. verset is, hogyha neked is tetszik és ha nem kérnék tőled túl nagy kérést.
Szeretettel kívánok neked szép estét.
Üdvözlettel Melinda