Arany János: A vén gulyás temetése / Die Beerdigun

Toni11•  2020. március 15. 11:54  •  olvasva: 269


A vén gulyás temetése

1

Viszik Marci bácsit, nem is hozzák vissza,
Hova ő most indul, nem csekély út lesz a!

2

Nincs is benne mód, hogy gyalog odaérjen:
Mint urat kell vinni fekete szekéren.

3

Harminchat ökör van fogva a járomba...
Majd csak bévontatják a paradicsomba.

4

Hát még a kiséret! az egyszer a fényes:
Előtte a gulya, utána a ménes.

5

S a lágyszívü barmok, mintha búsulnának
Mind olyan ostoba képeket csinálnak.

6

De az neki mindegy: ő már deszkát árul,
Vagy tud, vagy nem is tud e komédiárul.

7

A gulyát sem kérdi: hever-e? szalad-e?
Csak egyszer se mondja: tala te! tala te!

8

Csöndesen nyujtózik hátán a szekérnek,
Már nincs messze a hely, tüstént odaérnek.

9

Ott örök bucsút vesz tőle ménes, gulya;
Mögötte bezárul másvilág kapuja.

10

De kiséri két pap, két egyház imája...
No, hisz valamelyik majd csak eltalálja.

11

S amit száz esztendő nyilt kérdésül hagyott,
E szegény bitang juh fölleli itt, vagy ott.

12

Lelje is föl nyáját, lelki üdvösségét:
Béke födje hamvát... fátyol az emlékét.

 

Írta: Arany János 1817 - 1882

***

***

Die Beerdigung der Alten Kuhhirt

1

Sie tragen Onkel Marci, zurück kommt er nicht,

wo er immer fort ist, dort gibt es kein Rücktritt!

2

Es gibt keine Möglichkeit, zu Fuß zu wagen:

Als Herr wird gefahren, dort, in schwarzen Wagen.

3

Sechsunddreißig Ochsen, sind in das Joch gereicht ...

sie werden ihn ziehen, ins Paradies ganz leicht.

4

Und nun, dann die Eskorte! Das ist abgebrüht:

Davor ist die Hude, und hinterher das Gestüt.

5

Die weichherzigen Rinder, als wären traurig

mit alberne Gesichter, es war so schaurig.

6

Für ihn ist gleich: Er ist «Bretter Verkäufer», schlicht,

er kennt doch das Spiel, oder kennt es noch gar nicht.

7

Er fragt die Hude nicht: Liegt es? Oder: Rennt es?

Nicht ein einmal Mal sagt: Tala te! Tala te!

8

Er streckt sich ganz leise oben auf den Wagen,

der Stelle ist nicht weit, muss sie sich, nicht plagen.

9

Dort nimmt er einen Abschied von Hude, Gestüt;

das Tor des Jenseits schließt sich langsam, mit Gemüt,

10

Aber er wird von zweier Priester, zweier Kirchen,

begleitet, im Sarg, wird ihn, sicher nicht verwirren.

11

Und was seit hundert Jahren, eine Frage war:

diesen armen verirrten Schaf, nach Hause half.

12

Finde deine Herde, und deine Erlösung:

Friede den Aschen, Schleier die Erinnerung.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kevelin2020. március 15. 13:40

Szèp