Antikám, hol van apukád?

 

Antikám, hol van apukád?

***

Ma reggel bevásárolni voltunk

itt a szomszéd kisváros boltjában,

egy egy rövid kérdés visszadobott

a gyermekkorom középpontjába.

***

Egy kisgyermek sírt az ajtó előtt

és ijedt szemekkel nézett körül,

látszott rajta, hogy meg van ijedve

's szeme a könnyektől beködösül.

***

Most egy fiatalasszony szól hozzá:

„Antikám, mondd, hol van az apukád?”

E kérdés most eszembe juttatta

szülő falumból a kis kápolnát.

***

Régen a falu lopós szégyene

el akart lopni egy szép kis borjút,

este besompolygott a templomba

és Szent Antal szobrához leborult:

***

„Kedves Druszám, segítséged kérem

az én nevem is Antal, mint neked

habár engem csak Toncsinak hívnak,

ha nem segítesz, leütöm a fejed!

***

Az éjjel lopni fogok egy borjút

ha te mérgedben még szét is fakadsz,

ha te nekem ebben nem segítesz

akkor reggelre fej nélkül maradsz.”

***

Sekrestyés e fenyegetést hallva

Szent Antal szobrát éjjel elvette,

csak egy icike-picike  kis Antikát

tett az oltárra oda helyette.

***

Mert Toncsinak a lopás nem sikerült

reggel gyorsan a kápolnába szaladt,

meglátva, hogy Szent Antal hiányzik

hirtelen még a szava is elakadt.

***

Egy pár perc múlva, mégis megkérdezte:

„Antikám, mond csak, hol van apukád?

Ha meglátod megmondhatod neki

ha majd meglátom, kitöröm a nyakát.”

***

Már hat évtized is elmúlt azóta

e kis mesét is majdnem elfeledtem,

de e kérdésre, mintha ma lett volna

mint egy szobor, csak álltam ott meredten.

***

Most ijedve egy ember szalad ide

gyerek örömmel a karjába ugrott,

egymást átölelve, sírva nevettek

és szótlanul ott, csak a könnyük hullott.

***

Mucsi Antal-Tóni                   2013 Június 18