Ambrus Balázs: Apám imádkozik / Mein Vater betet

 

Apám imádkozik

 

Az utca éli hangos létét

A villamos vigan szalad

Egy társzekér dübörgve gördül,

A föld remeg a ház alatt,

A kofa friss gyümölcsöt árul

A hangzavar nem változik

S egy üres udvari szobában

Apám imádkozik.

 

A természet hullatja díszét

Halk hervadásba hull az ősz.

A színjáték vége felé jár

Nemsokára meghal a hős.

Tavaszra nyár jő, őszre tél lesz

A műsor mást már nem hoz itt,

S egy csendes udvari szobában

Apám imádkozik.

 

Hazáját odahagyta régen

Kis faluja tűnt messzeség

Mi szép volt oda vesztett mindent,

Ott hagyta a házát hitvesét,

Házában most más úr kormányoz

Ágyában most más álmodik

S egy csöndes udvari szobában

Apám imádkozik.

 

Sok ember küld sóhajt az égbe

Van kicsi, gyönge, nagy, erős,

Az isten meghallgatja mindet

Van nem tetsző van tetszetős

A jövendőtől jót remélni

Sok büszke fő alázkodik

S egy csöndes udvari szobában

Apám imádkozik.

 

Az én szám rá nehezen fordul

A könyve nekem idegen,

Nézem törődött, sárga arcát

Által az ablaküvegen;

 

 

Ha van Isten ott fenn az égben
Ki tudja ki mit áldozik
Tudnia kell, hallani kell, hogy
Apám imádkozik

 

Ambrus Balázs 1887 – 1941

 

Mein Vater betet

 

Die Strasse lebt ihr lautes Dasein

die Strassenbahn fährt fröhlich los,

ein Fuhrwagen rollt, rumpelnd vorwärts,

der Boden bebt unter dem Haus,

das Hökerweib verkauft frisches Obst

das Geräusch bleibt immer stehend

und in einem leeren Hofzimmer,

wo, mein Vater betet.

 

Die Natur wirft ihren Schmuck schon ab

der Herbst lässt alles verwelken.

Die Vorführung geht bald zu Ende

der Held wird auch bald sterben.

Nach Lenz ist Sommer, nach Herbst, Winter,

das Programm bringt hier nichts Neues,

‘d in einem ruhigen Hofzimmer

wo mein Vater betet.

 

Er hat sein Land schon lang verlassen,

sein kleines Dorf liegt weit-weit weg,

was schön war, hat alles verloren,

seine Frau und seinem kleinen Haus,

sein Haus wird von neuem Herrn bewohnt,

anderer, der sein Bett bettet,

‘d in einem ruhigen Hofzimmer,

wo mein Vater betet.

 

Viele Menschen seufzen dem Himmel

gibt kleine, schwache, grosse, starke,

der Herr Gott hört sie alle an,

es gibt beliebte ‘d begabte.

Immer vom Zukunft gutes hoffen

viele Köpfe sind an Beten

‘d in einem ruhigen Hofzimmer,

wo mein Vater betet.

 

Mein Mund macht sich schwer, jetzt am Wählen

ihr Buch bleibt mir für immer fremd.

Ich schaue in sein bleiches Gesicht

durch die Fenster ganz befremdet;

wenn oben am Himmel ein Gott gibt,

wer weiß, was und wie viel opfert

muss man wissen, muss man hören,

was mein Vater betet.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni