Alfréd Elek Mert szent a szépség / Weil die Schön

Mert szent a szépség

***

A földbevesző messze, kék hegyek

Sok fátyolos szépséget rejtegetnek,

S megnyílnak mind szomjas és kereső,

Titokbontó, nagy, szomorú szemeknek.

***

És a féktelen képzelet előtt

Határ eltűnik, korlátok ledőlnek;

Sehol sincs szépség, mi nem az enyém:

Vonalak, színek, bánatok és könnyek.

***

Két nagy háló két álmodó szemem:

Mi szépet nyújt az élet: fölszedem

S lelkembe hull, e feneketlen tóba.

***

Ez életem minden vigasztalója. —

Mert szent a szépség mindenek felett:

S a pénz — nem adhat mást, csak kenyeret ...

***

Elek Alfréd: 1885 körül – Budapest, 1918 körül 

***

***

Weil die Schönheit heilig ist.

***

In dem fernen Land die blauen Berge

viele verschleierte Schönheit verbergen

‘d die durstigen und suchenden Augen,

öffnen sich für Geheimnisse des Fernen.

***

Vor der ungezügelten Fantasie

die Grenzen verschwinden, Barrieren fallen;

es gibt nirgends Schönheit, dass nicht mein ist:

keine Linien, Sorgen, Tränen und Farben.

***

Zwei große Netze sind meine Augen:

Das Schöne werden die immer aufsaugen,

im bodenlosen See, in meiner Seele.

***

Das ist der einzige Trost, so lang ich lebe.

Denn die Schönheit ist vor allem heilig:

Das Brot macht uns satt, … aber der Geist nicht.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni