Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn / Christuskre

 

Krisztus-kereszt az erdőn

 

Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy, téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy, téli éjszakában.

 

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam,
Ki unta a faragott képet
S dalolt, hogyha keresztre nézett.

 

Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiu: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.

 

Húsz éve elmult s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.

 

1908

 

Ady Endre: 1877 – 1919

 

Christuskreuz im Wald

 

Verschneites Christus Kreuz in dem Wald

in mondhellen, großen Winternacht:

Erinnerung, schellende Schlitten,

oft bin ich dort daran aufgewacht

im mondhellen lange Winternacht.

 

Mein Vater war noch ein fröhlicher Bub,

er sang, als er auf das Kreuz schaute,

und ich war der Sohn meines Vaters,

dem geschnitzten Bild gar nicht traute

‘d er sang, als er auf das Kreuz schaute.

 

Zwei ungarische Calvinisten,

als die schnelle Zeit flogen wir zwei

Sohn und Vater: Ein Nein und ein Ja,

wir saßen singend fröhlich dabei

und wie die Zeit flogen auch wir zwei.

 

Er starb schon lang und im Gedanken

dort fliegt mein Schlitten in helle Nacht,

‘d, was ich damals vergessen habe,

ich ziehe meinen Hut vor Übermacht.

‘d fliegt mein Schlitten weiter in der Nacht.

 

1908

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni