Ady Endre: Az eltévedt lovas / Der verirrte Reiter

Toni11•  2021. november 25. 08:03  •  olvasva: 11

 

Az eltévedt lovas

 

Vak ügetését hallani

Eltévedt, hajdani lovasnak,

Volt erdők és ó-nádasok

Láncolt lelkei riadoznak.

 

Hol foltokban imitt-amott

Ős sűrűből bozót rekedt meg,

Most hirtelen téli mesék

Rémei kielevenednek.

 

Itt van a sűrű, a bozót,

Itt van a régi, tompa nóta,

Mely a süket ködben lapult

Vitéz, bús nagyapáink óta.

 

Kisértetes nálunk az Ősz

S fogyatkozott számú az ember:

S a domb-keritéses síkon

Köd-gubában jár a November.

 

Erdővel, náddal pőre sík

Benőtteti hirtelen, újra

Novemberes, ködös magát

Mult századok ködébe bújva.

 

Csupa vérzés, csupa titok,

Csupa nyomások, csupa ősök,

Csupa erdők és nádasok,

Csupa hajdani eszelősök.

 

Hajdani, eltévedt utas

Vág neki új hináru útnak,

De nincsen fény, nincs lámpa-láng

És hírük sincsen a faluknak.

 

Alusznak némán a faluk,

Multat álmodván dideregve

S a köd-bozótból kirohan

Ordas, bölény s nagymérgü medve.

 

Vak ügetését hallani

Hajdani, eltévedt lovasnak,

Volt erdők és ó-nádasok

Láncolt lelkei riadoznak.

 

Ady Endre 1877 - 1919

 

Der verirrte Reiter.

 

Man hört den tobsüchtigen Trab

wie den verirrten alten Reiter

tote Wälder, alte Rohrwerk

die Seelen, sind die Blitzableiter.

 

Wo stellenweise hie und da

steckt ein Busch aus dem alten Dickicht

‘d jetzt plötzlich von Wintermärchen,

die Schrecken erscheinen an Zwielicht.

 

Hier das dichte, dunkle Gestrüpp,

hier ist das uralte, matte Lied,

die im tauben Nebel versteckt

als bei dem Grossvaters-Herbstabschied.

 

Gespenstig ist der Herbst bei uns

und die Menschen werden weniger:

‘d, mit den Hügeln gezäumten Flur

November ist im Nebelfieber.

 

Die Wälder und der nackte Flur

es überwächst jetzt plötzlich wieder

Novembers nebliges Gesicht

versteckt sich im Jahrhundert Nebel.

 

Lauter Gewalt, laute Ahnen,

laute Blutung, lautes Verwirren

lauter Wälder und Schilf Gewächs

lauter ehemalige Irren.

 

Einmal verirrter Passagier

wagt sich an eine neue Reise,

doch kein Licht da ‘d keine Lampe

und keine Dörfer an Sichtweite.

 

Alle Dörfer schlafen tief ‘d still,

zittern, träumen von Vergangenheit

und es stürzt aus dem Nebelbusch

ein giftiger Bär aus der Vorzeit.

 

Man hört den tobsüchtigen Trab

wie den verirrten alten Reiter

tote Wälder, alte Rohrwerk

die Seelen sind die Blitzableiter.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom