Ady Endre Az eljátszott öregség / Das verspielte A

 

Az eljátszott öregség

***

A hogy nőnek az árnyak,

A hogy fogynak az esték,

Úgy fáj jobban és jobban

Az eljátszott öregség.

***

Ez az én két vén szemem

Habár sok szépet látott,

Mosolygós öreg úrként

Nem látja a világot.

***

Nem fogok bocsánattal,

Víg arczczal tündökölni

S fiatal vétkek fölött

Pálczát tréfásan törni.

***

Emlékezni se fogok

Kedvesen zsörtölődve

Ősz hajjal, piros arczczal

A régi jó időkre.

***

Heves, ál ifjúsággal,

Oh, ezerszer jaj nékem,

Megöltem jövő magam,

Az én szép öregségem.

***

A hogy nőnek az árnyak,

A hogy fogynak az esték,

Ügy fáj jobban és jobban

Az eljátszott öregség.

***

Ady Endre: 1877 – 1919

***

***

Das verspielte Alter

***

So wie die Schatten wachsen

die Abende vergehen,

so tut es immer mehr weh,

die Alter zu erleben.

***

Die meinen alten Augen

schon viel Schönes gesehen,

als lächelnder alter Herr,

kann er die Welt nicht sehen.

***

Werde nicht mit Verzeihung

mit fröhlichem Gesicht strahlen

‘d von jugendlichem Laster

scherzhaft einen ermahnen.

***

Ich werde nicht erinnern

und netterweise Kritteln

mit grauem Haar ‘d rotem Mund

an alten Zeiten kringeln.

***

Wild und mit falscher Jugend,

oh, wehe mir tausendmal

meine Zukunft getötet

‘d, mein schönes Altersschicksal.

***

Wie auch die Schatten wachsen

‘d die Abende vergehen,

es tut auch immer mehr weh,

das verspielte Altwerden.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni