Ady Endre: A hortobágy poétája / Der Poet von Hort

A hortobágy poétája.

 

Kunfajta, nagyszemü legény volt,

Kinzottja sok-sok méla vágynak,

Csordát őrzött és nekivágott

A hires magyar Hortobágynak.

 

Alkonyatok és délibábok

Megfogták százszor is a lelkét,

De ha virág nőtt a szivében,

A csordanépek lelegelték.

 

Ezerszer gondolt csodaszépet,

Gondolt halálra, borra, nőre,

Minden más táján a világnak

Szent dalnok lett volna belőle.

 

De ha a piszkos, gatyás, bamba

Társakra s a csordára nézett,

Eltemette rögtön a nótát:

Káromkodott vagy fütyörészett.

 

Ady Endre 1877 - 1919

 

Der Poet von Hortobágy

 

Bub war grossäugig, nach Kumänen,

von sehr vielen Sehnsüchten umrahmt,

eine Herde hat er bewacht und zog

nach berühmten Hortobágy, Ungarns.

 

Dass Dämmerung und Luftspiegelung

haben sein Seel’ zigmal gefangen,

doch wenn Blume im Herz gewachsen,

Herden von Menschen dort weideten.

 

Tausend wunderbare Gedanken

an Tod, an Wein, an schöne Frauen,

weil überall auf der Welt, könnte

er als heiliger Sänger taugen.

 

Doch wenn das verdreckt behost’, blöde

Gefährten und die Herde ansah,

das Lied hat er sofort vergraben:

Er fluchte oder pfiff ganz hautnah.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni