Ady Endre: A Halál rokona / Der Verwandte des Tode

 

A Halál rokona

 

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

 

Szeretem a beteg rózsákat,

Hervadva ha vágynak, a nőket,

A sugaras, a bánatos

Ősz-időket.

 

Szeretem a szomorú órák

Kisértetes, intő hivását,

A nagy Halál, a szent Halál

Játszi mását.

 

Szeretem az elutazókat,

Sírókat és fölébredőket

S dér-esős, hideg hajnalon

A mezőket.

 

Szeretem a fáradt lemondást,

Könnyetlen sírást és a békét,

Bölcsek, poéták, betegek

Menedékét.

 

Szeretem azt, aki csalódott,

Aki rokkant, aki megállott,

Aki nem hisz, aki borus:

A világot.

 

Én a Halál rokona vagyok,

Szeretem a tűnő szerelmet,

Szeretem megcsókolni azt,

Aki elmegy.

 

Ady Endre: 1887 – 1919

 

 

Der Verwandte des Todes

 

Bin der Verwandte des Todes,

ich lieb, wenn Liebe sich verweht,

ich küsse gern derjenigen,

der bald weggeht.

 

Ich liebe die kranken Rosen,

wenn verwelkt sehnen die Frauen,

die herbstliche und traurige

Morgengrauen.

 

Ich mag die traurigen Stunden

sein geistig mahnender Ruf

der große ‘d der heilige Tod,

spielend erschuf.

 

Ich liebe die Wegreisende,

weinende und aufwachende

‘d an einem frostigen Morgen,

gereift' Felder.

 

Ich liebe müde Absagen,

das Tränenlos Weinen ‘d Seeluft,

Weisen, Dichtern und den Kranken,

eine Zuflucht.

 

Ich liebe den, der enttäuscht ist,

der behindert ist und stehen bleibt,

wer nicht glaubt und benebelt ist:

Die Welt, wenn schneit.

 

Bin der Verwandte des Todes,

ich lieb, wenn Liebe sich verweht,

ich küsse gern derjenigen,

der bald weggeht.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni