Ábrányi Emil: Kisteleki Edének / Für Kisteleki Ede

 

Kisteleki Edének

 

Ha meghalok s te túlélsz engemet,

Tégy tanúságot arról, hogy mi voltam!

Kitüntetés, rang nem kellett nekem,

Lenéztem mindig büszkén, hidegen

Hiú hatalmat, külső, cifra fényt,

De könnyes szemmel szántam a szegényt

És szeretetről, jóságról daloltam!

 

A benned érző kedves, drága szív,

A benned égő fényes, tiszta lélek

Megértett engem… Ó, hadd nézze hát

Mivoltomat a te szemeden át

Az eljövendő századok sora!...

Mert akkor, én nem múlok el soha,

Babéros fejjel mindörökre élek!

 

Ábrányi Emil 1850-1920

 

Für Kisteleki Ede

 

Wenn ich sterbe und du überlebst mich,

sollst bezeugen davon, was ich gewesen bin!

Auszeichnung, Rang, das wollte ich nie haben,

verachtend kalt sah ich an solche Taten,

für Eitelkeit und Glanz hab kein Erbarmen,

doch mit feuchten Augen sah ich die armen

und sang von Liebe und Gutheit vor mich hin.

 

In dir schlägt, ein liebes, gefühlvolles Herz,

mit einem hellen Licht brennende Seele,

der mich versteht, der soll mit deinen Äuglein

sehen, meinen kotzjämmerlichen Dasein,

‘d das Schicksal kommende Jahrhunderte, weil

dann, gehe ich niemals unter der Erde,

mit Lorbeeren am Kopf, werde ich leben.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni