Artblog - Toma versei

Toma•  2011. október 6. 19:33

Kinga iránti szeretetből és tiszteletből...

Kedves Alkototótársaim,

Lehet, hogy nektek már volt felolvasásotok, nekem ez az első életemben. Ez a hang egy csoda. Azt hiszem soha nem fogom elfelejteni. Versmondásra termett.

Hallgassátok szeretettel:

http://www.youtube.com/watch?v=VbySTJEtP-I

Toma•  2011. október 4. 12:10

Körhinta

Körhinta szakadt lánca hív,
Hogy repülj,
Szakadatlan szabad körben,
Melléje szegülj,
 
Lebbenjen virágos szoknyád,
A szélben,
Kalapod karimáját fognád,
Az ég-kékben,
 
Kislánynak lenni egészen,
A télben,
Hajad ősze száll, mint régen,
Fehér dérben.

(Anyám születésnapjára 2011.07.12)

Toma•  2011. október 2. 15:34

Country érzés

Szemedben furcsa fény, akár a króm,
Csillan oldott kilométerek könnye,
Hideg acél súlyát vállaid nyögve,
Duruzsol a gép a szabadság felé
Ó, Bébi, fald az utat...
 
Barna szemedben fényszóró csillan,
Olajon csúszott el közös életünk,
Suhant el tőlünk bimbódzó szerelmünk,
Duruzsol a verda a jövő felé,
Ó, Bébi, csak fald az utat...
 
Talán egyszer még a keresztútnál,
Láthatom újra stoppolni kezed,
Nem lassítok nem nézek majd vissza,
Megbántott lelkemet motorom húzza,
Felbőg a járgány a 66-os úton,
Ó, Bébi, csak fald az utat...

Toma•  2011. október 1. 12:09

Két illat, két álom

Illat indított képek sora halovány,
Bokrok és a fák nyarának felhője orromban,
Lépcsőház hűvöse simítja homlokom,
Konyhában anyám alakja ragad meg agyamban,
 
Gázrózsa villantja mosolygó szemének lángját,
Hús panírban serceg olajban fürdőzik,
Sárga paprika húzza paradicsom palástját,
Ebédhez, mint két jó barát, készülődik,
 
Lenn a téren haverok hangja hívogat,
Ebéd után a szél kalandos délutánt dagaszt,
Parkban sárkányunk erős madzagot rángat,
Gyermekkorom illata bont nekem újra tavaszt.
 
Fém olvad át a parketta vékony résén,
Kisszobám ajtaját robbanás szakítja széjjel,
A dombon tűz táncol a házak tetején,
Pizsamám alja hamuba ér a füstös éjjel,
 
Balkonunk lebeg a semmi poklában,
Lángcsóvák nyaldosnak hívogat az űrnek mélye,
A sárkányok perzselő tüzes torkában,
Zuhanok s távolodik szobám padlója széle,
 
Visszanézve anyám és apám alakja tűnik,
Váljunk akkor el, ordítják egymás felé,
Könnypatak tör utat párnán, szemem benne fürdik,
Húzom sírva magam az ébrenlét felé...

Toma•  2011. szeptember 30. 15:46

Őszmanó

Én festem meg szakállad a dérrel,
Levél subát húzok rád az éjjel,
Csípős reggel űzöm el az álmod,
Megérkezem akkor is ha bánod!

Sűrű széllel kócolom a hajad,
Cudar éjjel vacogtatom fogad,
Manó vagyok üldözöm a nyarat,
Megszeretsz engem, meglátod magad!

Kicsi vagyok de még is sok széppel
Rakom meg kerted ezen az éjjel,
Őszi tulipán, rózsa virágok,
Színekben gazdag szép őszt kívánok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom