Kelet

Valami jót kellene írni...

Valami szépet,

Valami merészet,

Érzékleteset...

Itt hagyni egy hegyet.

Egy hegyet, mely hegy örökké lesz,

Egy hegyet, mely hegy befecskendez.

Befecskendez jelen és utókort,

Mi olyan lesz, mint egy örök-hóbort:

Megunhatatlan, kiölhetetlen,

Keservesen konok, kérlelhetetlen.

Hegy lesz ez a javából: égő szellem.

Olyan lesz, mint egy szép boszorkány,

Bűvöl, bájol és botránkoztat.

Sötét, büdös hangon énekli

A maga dalát. Csak énekli....

Megkeresztel, bűnre csábít,

Éberré tesz és elkábít,

Megsegít, s végül eltipor.

S arcára kiül a vigyor.

Olyan jó volna jól írni,

Mesét mesélni merengve.

Olyan jó volna a tudás,

Tehetség és takarosság...

Olyan jó volna alkotni,

És önmagamat itt hagyni.

Hazafiként halni, hetykén,

S itt hagyni magamat hegyként.