Tollkoptato blogja

Tollkoptato•  2013. szeptember 21. 20:53

Álmomban

Álmomban hol jártam,

hol jártam mit láttam

mit láttam s hogy jártam

álmomban, álmomban.


Álmomban nem jártam

gurulva sétáltam,

korlátolva mozgásban

csak gurultam, gurultam.


Álmomban nem bántam,

nem bántam nincs lábam,

lányaim eltoltak

ahová csak akartam.


Álmomban nem bántam,

de rám köszönt a hajnal,

és szívem összefacsarta,

nem vagyok jó csak koloncnak.

Tollkoptato•  2013. szeptember 21. 20:51

Olyan is

Akinek ennyi ideje maradt

a nap végére verset írni,

az olyan is.

Ingem, gatyám nem szakadt,

de nem is tudtam pihenni.

Láttak már ilyet is.


Csak nyűglődtem magam

pedig jobb lett volna sírni,

vagy olyat is,

de csúfságot nem szabad!

Szeretném ezt hinni,

vagy ilyet is.


Tollkoptato•  2013. szeptember 21. 20:49

Vegetáció

Úgy láttam e nappali órán

a világosság nem ül tort.

A körülmények kínzó okán

nyeltem el a szürke port.


Elfordult duzzogva a nap,

vagy csak én ismertem félre

inkább undor volt, mint dac

megorrolt az emberiségre.


A homály lett az úr

szerte a vidéken

a fény az őrületbe fúlt

hatalmát vesztette az elméken.


Éji sötétet megszokni

vakondnak nem nehéz

kiépültek járataik,

mint aki lát, nem csak néz.


Mindig az érzelmi meddőknek

lesz könnyű a vegetáció

mindig az értelmi legyűrteknek

kín a napfény nélküli vakáció.


Én is visszatérnék

az esztergapadhoz készséggel,

ha akkor úgy érezném

a tespedést váltom e tevékenységgel.

Tollkoptato•  2013. szeptember 21. 20:47

Reggeli lapok

Émelygésem felső határértékéhez

újságolvasás közben egyre közelít.

Mire a végére érek manifesztálódik.

Ennek nincs köze holmi rossz étekhez.


A bomlasztó gyomorsav-túltengést

a közélet színe-virága okozza,

s egyre jobban csak fokozza

az olvasható számos buta ömlengés.


Ez már nem hazugság, maga az élet

másról ének nem szól, nincs

aki dalolna, akinek torka kincs,

hányok már, de közben félek. 

Tollkoptato•  2013. szeptember 21. 20:46

Őszi helyzetjelentés

szürke nappalok

piszkosfehér

tejfolyama

fullasztóan kavarog,

üres tenyér

nem markolja


a valami olyan

egészen

semmilyen,

szétáradó zsírfolt,

de az enyészet

nem ilyen


itt aktív nemlét

uralg bármerre

kerülni akarom,

kihagynám a szemlét

minden reggelre

virradva ezt álmodom


a fekete talán az,

ha összeszedi magát,

nem tapasztalom,

a fehér nem kontraszt

ez ilyen langy világ,

csak kevesebb a tartalom