Tinka57 blogja
Ksna-völgy
Furcsa világ tárult fel előttem,
Krsna tudat ökoközössége,Harmóniában, békében élnekTesti,lelki, szellemi szépségben.Különleges életük egyszerű,Magávalragadó szeretetük,Isten és minden lény tisztelete,Nékünk példaértékű lehetne!
Érdekes, mikor megyünk, utazunk,Amit ott gondolatokat kaptunk,Tovább halad bennünk,a szívünkig,Ily tisztán, miért nem élünk mi is?
Szinte teljesen önellátóak,És biogazdálkodást folytatnak,Igényük a boldogság imában,Isten szolgálata a másikban.
Táncban, dalban, kezük munkájával,Egységben élni egymás világával,Egyensúlyt teremteni magukban,Kisugározni mindenben, ami van!
Mily bolond is az ember idekinn,Civilizáció néven szerez kínt,Egymásnak és önmagának persze,Ahelyett, hogy egymásra nevetne!
Hajtja a szükséglet harácsolása,A legfontosabbat sorvadni látja,S nem tesz ellene, mert a kényelme,Elvakítja elnyomja a félelmet.
Fél pedig, betegségtől, haláltól,Bizakodik,várja a megváltót,Ami pedig mélyen önmagában,Szunnyad lelke Isteni magjában.
KÉPEK II.
Járom az utam, és te jössz velem,
Kopog a cipőm, neked énekel,
Mit látok, hogy te is lásd, fotózom,
A szívemben hordozlak szüntelen.
Fél szemem várja az üzeneted,
Fél fülem a csengőhangra figyel,
Fél kezem rá azonnal válaszol,
Dolog közt nem helyes tenni ilyet.
Viszlek munkába, és ha pihenek,
A világra boldogan nevetek,
Járok a holdon, a csillagokon,
A napfényben madárként repdesek.
Karodban elszállnak a fellegek,
Csókunkban átadom szerelmemet,
Amit érzek, halkan eldúdolom,
Őrködök éjjel az álmod felett.
KÉPEK I.
Érzések, álmok ölelik egymást,
Vágyamból merítenek látomást,
És nem értem reggel a híreket,
Mert agyamon vihog a folytatás.
Zenét hallgatok munkába menet,
A zsúfolt buszon nem kapok helyet,
A többség fülében füldugó van,
Ritmust billegnek az álmos fejek.
Mindenki a párás ablakra lát,
Valóságról valóságos homályt,
Réveteg tekintetet kutatva
Az álom az ülőkre rátalál.
A sofőr így hősiesen vezet,
Egy mindenkiért, hisz mindenki egy,
És landolunk, mi jót rábólintva,
Leszállnak a képek, s az emberek.
MENEDÉK
Érintésed rám hajol, mint csobogó forrás,
Görgeti, csiszolja érzéseimet tovább,
Sodorja egyre letisztultabban tefeléd,
Visszhangozza már a szívemből a magas ég.
Csókodnak íze számon üldögél, s mosolyog,
Sétálni kezd, - most az ujjam hegyén toporog,
Megpihen, s ajkaidhoz az enyém lopódzik,
Bőröd selymébe vidáman beburkolódzik.
Hunyd le szemed, szíveddel figyeld dobbanásom,
Hisz tiéddel ver egy ütemet boldogságom,
Szeretőn végtelen, mély tenger tűnődése,
Legyen a lelked örök, végső menedéke.
2017.04.13.
EL NEM KÜLDÖTT LEVELEK UTOLSÓ
Isten hozott!
Isten hozott Kedves, hát végre megérkeztél!
Éjjel landolt géped boldogan, jó szerencsét!
A radar megint mutatta, merre repültél,
Tizenegyezer méter magasságot is elértél,
Nyolcszáznegyvenöt kilométeres sebesség!
Mintha siettetne mesélni a sok emlék…
Meghoztad a meleget, lám, az idő enyhül!
A lelkem este megnyugodva elszenderült.
Őrzött a kis szarvas, simogatott legbelül.
Boldog vagy, jól tudom, hisz szívem véled repült,
S ha megtaláltad mire vágytál, megkönnyebbül.
Én csókjaidat őrzöm feledhetetlenül...
A barátságunk talán megmarad, mint régen,
Hogy mesélsz nékem a sok szépről, csak remélem,
Mint önfeledt, pajkos kis diákok, s megértem:
Felszállni, elrepülni harsány nevetésben
A felhők felett, szikrázó, csodás napfényben,
Milyen érzés ölelni a Földkerekséget…
2017.04.22.