Tinka57 blogja

Szép jóreggelt Angyalom!
Nyújtózom az ágyamon,
Ereimben fürgébben
Dobol ébresztőt szívem.

Tiéd vagyok álmomból,
Hajnal ölel, hiányzol!
Kávéillat felidéz,
Valósággal messze néz.

Kortyolom a csókodat,
Ölemben még itthon vagy!
Mellőled indulok el,
Este hozzád térek meg.

Örök körforgásban él,
Versben dallamot zenél,
Lelkem jókedve  érint,
Légy boldog ma is megint!

Szél sem rebben, hallgat a hőség,

Erdő mélyen zöng-böng a törvény,

Aranyszín réten a kóró, kéken,

Hetykén mélázik egy álló szélkeréken.

Nyújtja fejeit egyre feljebb,

A fűkalászok közt különbet,

Elcsal magához kósza méheket,

Ígér könnyűn nektárt, jó szagú ízeket.

Néhány felhő amott toporog,

Hoznának esőt, de locsogót,

Ám, még minden áll, vár a csodára,

Míg csendes eső helyett, vihar nem támad.

Lábamon lóbálom gondolatom,

A víz tükrét folyton megzavarom,

Vibrálva táncol a valóságom,

Ritmusát én most nem nagyon bánom.

Néha felgyorsít, van úgy, hogy megáll,

Hol kánkánt jár, majd meg tangóra vált,

Élvezem, fröcskölök egy szivárványt,

Beáll a játékba a napsugár.

Meddig érzek felettébb örömöt,

Torzzá rúgni a bámuló tükröt?

Meddig kacag ki engem egy új kép,

S válik oly bután nevetségessé?

Felállok, zavartan szertenézek,

És majdnem eláll a lélegzetem,

A fenséges, nagy gyönyörűségben,

Minden mélyén ott a rend, az élet.

Gyermek koromban berzenkedtem,

Miért nincs apák napja rendre?

Így apámat, bár nem volt öreg,

Öregek napján köszöntöttem.

Vicces volt, de tiszta szívemből,

Felköszöntöttem szeretetből,

Hálás, őszinte tiszteletből,

Rajongó, lányos kedvességből.

Volt egy fiú az osztályomban,

Apaverset kért anyák napra,

Akkor közösen úgy döntöttünk,

Majd családi napot ünneplünk!

Úgy is lett, mindenki vidáman,

A szívét ölelésre tárta,

Örömkönnyek csordultak egymásra,

S a versek, dalok boldogan szálltak!

Most, hogy fiaim apák lettek, 

Figyeli őket büszke szívem,

A jó példákat átveszik-e,

Apjuk, nagyapák emlékére?

A boldogságuk büszke álmom,

Megvalósulni máris látom,

Létükért Istennek hálásan,

Köszönetet mondok imáimban!

Áldja meg őket boldog jövővel,

Kitartással, szerető erővel,

Tanulságokból meríteni,

Tudjanak helyesen, szépen élni!

Beleszaladnék a tenger kékjébe,

Talpam homokot, hullámot keverne,

Míg bírnám, lábam ujjongva szökellne,

Végül a testem a habokba veszne!

Ellepne a sós, hűvös, mély végtelen,

Csak úsznék, egyre csak beljebb és beljebb!

Jönni kezdenének játszó delfinek,

S egy lakatlan szigethez kísérnének!

Pihegve feküdnék el a homokban,

Nyaldosná a víz lágyan a lábamat,

Firkálnék néked szerelmes szavakat,

Figyelném, hogy elmossa-e rajzomat.

Egyedül, messze magányban is tudnám,

Érezném barátságunk örök titkát,

Mi, ki tudja hol, a fényben köttetett,

Griffmadár szárnyaló szárnyán érkezett.

Szívünkben tisztán összeölelkezett,

Végtelenül játszik most, mint a tenger,

Firkálok néked szerelmes szavakat,

Ne töröld el, megtalálod magadban!