William Shakespeare: XC. szonett

Tinka57•  2015. március 29. 21:15

William Shakespeare: XC. szonett


William Shakespeare

Gyűlölj ha akarsz; ha valaha, most;
most, míg a világ célomban keresztez,
társulj csak a balsorshoz, és taposs,
ha talpra álltam, ne nyomj a kereszthez:
jaj, ne utóvéd légy, ha már szivem
átúszott romjain, s a gyászt legyőzte;
elszánt csatába most kezdj ellenem,
ne hozz esős reggelt a szeles éjre.
Ha el akarsz hagyni, hagyj el azonnal,
ne ha már végzett ezer törpe bánat;
de rohamozva jöjj: kóstoljam, ó jaj,
a legkeserűbb ízt, mely éri számat;
és semmi lesz a gond, ha rám pereg,
ahhoz képest, hogy elveszítelek.

(Csillag Tibor)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Tinka572015. március 30. 08:20

@Ernest: @gabi5: Köszönöm érzékeny hozzászólásaitokat!Mindkettőtöknek igaza van.Nekem mindegyik tetszik. Verset fordítani nagyon nehéz, pláne magyarra. Visszaadni azt felfűtött érzetet, amit sugároz rímekbe fogva,az külön művészet!

Ernest2015. március 30. 02:12

Nem vitatkoznék, csak megjegyzem: ha van egy első fordítás, a második már könnyebb... és így tovább...

Törölt tag2015. március 30. 01:55

Törölt hozzászólás.

Ernest2015. március 30. 01:02

William Shakespeare: XC. szonett

Gyűlölj, ha akarsz, ha valaha most;
most, hogy a világ a munkámba köt;
balsors cinkosa, fejem ma taposd,
s ne jövendő hóhéraim között:
lebírt fájdalom hátvédje, az élre
ne akkor törj, ha már győzöm a gyászt;
ne hozz esős reggelt viharos éjre,
halasztva a tervelt megrohanást.
Ha el akarsz, hagyj, de ne majd, mikor
már végzett a sok kis keserűség;
rohammal jöjj; hadd igyam, bár forr,
a balszerencse legvadabb dühét;
és sok más kín, mely ma vigasztalannak,
vesztésed mellett majd nem látszik annak.

Szabó Lőrinc fordítása