Szuhanics Albert Azon a hajnalon...

Azon a hajnalon valami feltámadt, 
kósza szél suttogott tavaszi imákat. 
Szabadság kapuja kitárult előttünk, 
hittük, hogy szolganép nem lesz már belőlünk! 

Azon a reggelen márciusi ifjak, 
szabadság mámoros poharából ittak. 
Hol nemzet, s a haza érdeke az első, 
örömkönnyet sírt a márciusi felhő. 

Azon a szép napon szorgos nyomdászkezek 
tizenkét pontot és Nemzeti dalt szedtek. 
Kiszabadult Táncsics, forrong a pesti nép, 
múzeum lépcsőjén zeng új, tüzes beszéd! 

Petőfi szavalja a Nemzeti dalát, 
küldöttség is indul, nem adjuk mi alább! 
Bécsnek büszke vára megremeg előttünk, 
halhatatlan hősök válnak ma belőlünk! 

Azon a szép napon megtörtént, mit vártunk, 
szabadság virága nyílott ki minálunk. 
illatát tavaszi szelek vitték messze, 
térben és időben távol... végtelenbe! 

Lobogjon a zászlónk, virítson kokárda, 
hadd legyen sorsunknak jobbra fordulása! 
Magyarok Istene, fohászunk hozzád száll, 
panaszos terhével, mint egy fáradt madár...