Puzzle

Kortyolom a tejeskávém Kedvesem,

Hajnalban megöntözöm a kertemet,

Ilyenkor lehet csak kapálni,

S viszem a kutyámat sétálni.

 

Örlődő gondolat folyton elkísér,

Ugyan mit keresek életedben én?

Miért van így szükséged énrám,

S csak kivetült vágyam vagy talán?

 

Amit gondolunk, azt meg is teremtjük,

A szívünk magasan repdeshet velünk.

Nem sikerül úgy, mint szeretnénk,

S néked sem vagyok más, csak ily' kép?

 

A kép a képpel összeölelkezett,

A valóságban egy darab igaz lett,

S most hol simogat, hol fájdalmas,

Puzzle lett immár minden darab.

 

Rakosgatom ide, illesztem oda,

Emlék, hol vágy, hol valóságos csoda,

Nem passzol sokszor, valamiért,

Hiányzol benne hol te, hol én.