Pokol tornácán

Tinka57•  2015. február 17. 20:24

Azt mondják a bölcsek, vagy feladod, vagy, ha egyet előre lépsz,

A járás egyre könnyebb, s bízva kiegyenesedni nem nehéz…

De mikor már a pokol tornácán szédülsz a fájdalmas görcstől,

Mi az előre, ha a remény zuhanni kezd, s lobog a hőtől?

 

Gyakorta viccelődtem azzal,” inkább a pokol, mint megfagyjak”,

Ám ha éget, a kín könnyel ordítva oltani már nem hagyja…

S ha valaki, szívével a kibírhatatlant úgy megérinti,

Ahogy te a kezeddel üzensz nyugalmat, békét, az hűsíti!

 

S már jó, lágy kibírhatóvá szelídül melletted a gyötrelem,

Mindened pihentető sziget, menedék a karod, a szemed…

Hangod puha borogatás a lelkemnek, mely áldón simogat,

Aurád vigaszába minden hálás szavam álmodón beolvad.  

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

petruchio2015. február 18. 07:50

"együtt" sok minden elviselhető...túlélhető....amibe egyedül talán bele is pusztulnánk....

skary2015. február 18. 04:57

:)

Törölt tag2015. február 17. 23:57

Törölt hozzászólás.

estvanbalog2015. február 17. 20:30

...tudod drága ...én is a pokol tornácán állva...várom folytatódjon a szép versek varázsa....:)