Mielőtt mennél

Tinka57•  2017. augusztus 27. 11:07

Az első Veled töltött éjszakán nem jött rám álom,

Szerelmes ölelésben ringott izgatottságom.

Virrasztottam, hisz hihetetlenül csodálatos volt,

Az a valóságos, földön túli boldogságom!

 

És most, újra nem! Nem jön a szemeimre nyugalom,

Szívem kalapál, egyre csak dörömböl, zakatol.

Minden, mi vágy, s meleg ölelés volt, most déli bábom,

Hisz karom elérne… köztünk egy szakadék tátong./…míg testünk egy sivár síkságon.

 

A szívem zokogva kiált, könyörög, de nem érted,

Miért nem lehetünk, - mint rég-, békén, egy rezgésen?

Semmit ne hagyj itt, bensőmben élnek a szép emlékek,

Úgy, ahogyan Édeskincsei voltunk szívünknek!

 

Itt hagytad a holmid, talán van még aprócska remény,,,

Mondd, hogy tudsz dacos, hajthatatlan lenni és kemény?

Megerősítést kérek, pici kis bizalom jelét…

De nincs válasz, elkerülöd lelkem tekintetét!

 

A mérlegbe beledobnád mérni vétkeim sorát?

Mit mutat, ha melléteszed szerelmem zálogát?

Megszólal-e érettem érzéseidnek lanthúrja?

Eldalolja-e, lesz-e szerelmünk hű tanúja?

 

Van-e helye a büszkeségnek a szív ritmusában?

Vajon nyújthat-e kezet az elutasításban?

Bárhogy fáj a szívem, hagynom kell, már régen döntöttél.

Az Isten áldjon, azt kívánom, mielőtt mennél!

 

Egyik percben sírok, másikban makacsul dacolok,

Megélek én a jég hátán! Ám majd’ belehalok…

Ki nem érdemli, sírni sehogyan sohase lásson,

Szerelmem ablakában szomorúság ne álljon!

 

Ugyan e verssorok árulkodnak a küszködésről,

S talán felállni megtanít majd a vezeklésből,

Magamat megtagadnám, ha Neked nem mondanám ki,

Szeretlek, ha te magadról azt mondod, „találd ki”!

 

Mert mi szép volt és édes, az virul a síron is át,

A rosszat feledjük, de értsük meg keserves szavát!

Az lenne a legjobb, ha még találnánk pici magot,

Mely kicsírázna még, s karjainkban lelne otthont!

 

Ledobna balítéletet, félreértést és gonoszt,

S a béke fészkéből száműzné az ármány gondot!

Nem tűrne meggondolatlan dühtől megaláztatást,

Meghallaná a lélek rezdülő, kedves szavát!

 

Virulnánk mi tőle örök időkig rendületlen,

Amint együtt vágytuk a végtelen szerelemben,

Akkor semmi, de semmi nem ingathat meg még egyszer!

Tárt karjainkban megnyugodva elszenderedhetne…

2014.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

SzaipIstvanne2017. augusztus 28. 19:22

De szepseges, erzelmes vers.

Törölt tag2017. augusztus 27. 14:46

Törölt hozzászólás.

skary2017. augusztus 27. 14:04

túl szép lönne :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom