Köszönöm...

Amikor nem látsz mást, csak az elkeseredés tomboló viharát,

Amikor a pánik elborít, hogy önsajnálatba csapjon át,

Céltalan bolyongsz, és nem leled utadat, hisz véget ért, min eddig jártál,

 Keseregsz, síró, riadt dalod ki hallja meg élted utolsó hajnalán...

 

Akkor se add fel, ez még csak a hajnal, s a fény mosolya közeleg!

Ha utolsó, hát az, egy esély, leld meg, s emeld, öleld a szívedhez!

Ha lelked beleremeg, akkor úgy szeresd, hogy alkonyig a tiéd lehet!

Én Téged leltelek Édeskincsem, köszönöm, hogy megcsókoltad a szívem...