Kis lakod

Tinka57•  2015. február 7. 20:15

Belepte a tél porcukor hóval a tájat,

Rálehelt a fagyos szél habkarikákat.

A hajnal csillámokkal hinti be a fákat,

Fekete, kopár ágon baglyot hintáztat.

 

Rikoltó fácán köszönti a Nap sugarát,

Nádbugák bámulják az őzek csapatát.

Ráncolja a tó jégselyem, zsenge fátyolát,

Ahogy egy vadkacsa hozzáérni próbál.

 

Távoli házak füstje fest mintát az égre,

Alakjuk elvész a horizont fehérben.

Közöttük lélegzik halkan, kis lakod kéken,

Mely békén dudorász szíves melegséggel.

 

Rád gondolok, arra, ahogy átölel karod,

Édes ajkaddal bensőmet felforralod.

Az érintésem kibontja bőröd, illatod,

Arcodon simítva el a pillanatot.

 

Jó veled!– szemem lehunyva, mélyből suttogom.

Nem mondod? –csábítón a hangod mosolyog.

Jó! –felkapsz, elragadsz, s a világ velünk forog.

Tem, zsö tem dallal a szívünk együtt dobol.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Tinka572015. február 8. 16:18

hoo a hó, hahóó :o)

skary2015. február 8. 05:15

ooh