Tinka57 blogja

Mindenszentek békessége száll le ma a tóra hozzánk

Hullócsillaggal üzennek nékünk, jól vannak Odaát…

Ránk a tó tükrén, s az égbolton milliom lelkük vigyáz,

Csendben, nyugalommal ölel burkot körénk a holdsugár…

 

Mély némaságban ereszkedik le a sötét árnyakra,

S a színek metszőn fagynak le a víz feletti házakra…

Dermedt méltósággal cipelik apró hullámok tovább,

Ráfestve stégre, csónakra a fenséges látványcsodát…

 

A fény és a sötétség félelem helyett elkápráztat,

Kontrasztjuk inkább lenyűgöz és bizonyosságot áraszt…

Jó veled! Simogat, ahogy őrzöm az álmod idekinn,

Majd ölelésed odabenn, nagy boldogsággal melegít…

 

S lám, a hajnal tejfehér dunnát varázsol ajándékba,

Feledhetetlenül terítve az ébredő tájékra…

A nap pedig méltósággal lebbenti fel ezt a fátylat,

Az ezüst éji képet színezi kedves aranyára…

 

Hálásan köszönöm neked e gyönyörűséges élményt,

Amelyhez foghatót talán még sohasem éltem át még…

Hogy a valóság ilyen kedvesen, szeretőn érintett,

Úgy hiszem, ez éjjelen velünk voltak mind az Égiek…

Mikor az ember az órák hiányát emlegeti,

elgurulnak mellette a percek,ha nem értékeli!

Lehet,hogy majd egyszer, egyre bölcsebben észreveszi,

órákig keresi akkor őket,s életét elveszti...

Millió hópihe szerteszét cikázik,

Amint a szél, égszitáján játszik,

Bókolva borzongnak a hókucsmás fák is,

Vad táncuktól mindenki csak fázik.

 

Ahogy elül odakinn az orkán dala,

Úgy nyugszik Tőled lelkem vihara,

Rád gondolok, bizserget tested illata,

S mosolyod, karod meleg otthona.

 

Elfeledve mindent magadhoz öleltél,

Tegnap ilyenkor nagyon szerettél,

Édesen, ringatón az öledbe vettél,

Meleg mézeddel boldoggá tettél.

 

Jó érzés itt benn, a forró kályha mellett,

Érezni újra a szép perceket,

Amint hozzám simulva egy lettél velem

Azt soha többé el nem feledem

    

Megcsillan a napsugár

Szikrázik fűszálak cseppjén

Táncot jár vizek hátán

Beköszön házak üvegén.

 

Szórja az ég sugarát

Lila felhőket megnyitva

Teríti arany fátyolát

Zöld mezőkre borítva.

 

Ringatózik a kis méh

Egy virág kelyhén édesen

Hártyaszárnyának szélén

Fénye tündöklőn megpihen.

 

Éltető fény, Istenem

Ki benn vagy legparánnyibban

S legnagyobban megpihensz

Elvarázsol mind, ami Vagy!