Tinka57 blogja

Nálam tíz van, Nálad éppen egy.

Álmodra csókolok szépeket,

Megkérve a magas felhőket,

Juttassák Hozzád repülővel!

Lágyan, simogatóan, békén,

Tiéd maradjon minden szépség,

Sok, kedvesen bolondos érzés

Boldogítson a szíved mélyén!

Ám nem tudnék oly gyönyörűket küldeni,

Mely élményeiddel felér egy kicsit is,

De ha a szíved húrjain pengetnek,

Felébredvén jókedvre derítenek!

Szeretlek Kedvesem, csókollak,

Gondolataimban ringatlak!

Vigyázó napsugárban lágyan átkarollak,

Vidám kis szellőben dúdolva, simogatom vállad.

Enyhüljön gondod, bánatod egészen,

Szemed csillogása mosolyra szülessen!

Mibe belefogsz, siker koronázza,

Életed szépségét homlokod nyugtázza!

Álmait a tavasz lábad elé hozza,

Titkos könnycseppjeid szépséggel felitatgatja.

Így vágyom mosolyod megérintgetni,

Lelkedhez szívem virágait kedvedre átadni.

Arra kértél a napokban önzetlen, szerényen,

Nehogy most majd, nagy költségbe verjem magam Teérted,

Szeretnéd, ha Veled, egyszerűen ünnepelnélek!

Hogy születésnapra, üres kézzel Hozzád mégse jöjjek,

Jó, kis, finom borocskával szeretettel köszöntlek…

Örömödnek ezzel persze ne legyen ám vége,

Versben mondom, mit teszek még szeretettel elédbe,

Fogd meg a két kezem, s nézz mélyen a szemem tüzébe!

Rád talál ott milliárdnyi csillag boldog öröme,

S megérzed majd kifogyhatatlan szerelmem belőle...

Életemmel, imámmal a Jó Istentől kérem,

Érd meg és ünnepelhesd azt a kort is egészségben,

Mely idő, a mostani évszámodnak fordítottja éppen!

Addig is élvezd, mit kaphatsz a létedhez kölcsönbe,

Fogadd el hozzá a szívemet, mi Tiéd örökre…

Szívemben, mint lágy szellő

Végigsimít édes létezésed,

S beköszönt, mint éledező tájnak

Minden olvadó szegletéhez…

És szerelmes-jó lenni Tevéled!

Érezni ízét csókod rügyének,

Gyógyult tested kinyíló gyönyörét

Várni, hogy lelked újra feléled!

U.i. A nyári rét gazdagsága a bimbózó tavasz varázsa!

Mint kiszáradt forrás, hirtelen feltör

Felszínre hoztad lelkemből

A tisztát, az érintetlent, az erőt

Mely szívedbe csordult előbb,

Aztán meg rám tört…

Őszintén, tündöklőn felért,

Mi zavarba jön, ha rásüt a fény.

Csillámlani még nem merész

Csak vágyja, érzi tested melegét.

Áhítja a reményt…

Olyan vagy nekem, mint tiszta vizű tó,

A kenyér ízében a só

Mint méz illatában a mély, édes íz,

Sivatagban éltető víz,

Kék égen a szín...

Szeretlek, s e boldog érzés

Velem lesz, fönn is, ha már elmegyek.

Mert magadat adtad nekem

Bátorítón személyiségedet,

Az egész lényedet.