EL NEM KÜLDÖTT LEVELEK VI.

Csuda

A reggeli párát a ma dérrel lepte meg,

Harmatpontja a tavaszt csúnyán elfeledte.

A szél sem mozdul, megbénult a dermedtségben,

Mintha megállna az idő és nem peregne,

Nélküled most száz éves álomba szenderült,

Mélységes a szélcsend, szürke felhők felettünk.

 

De hallj csudát, egy pinty torka szép trillába kezd!

Biztató dallama  a világra ránevet:

Miért csüggedtek így, hétalvó, gyáva népség?

Hisz láthatjátok, milyen a reggeli szépség!

Zsenge, zöld a fű, falevél, csak dísz ez a dér!

Nemsokára kinyílik a fény, s kék lesz az ég!

 

A szívek mélyén feltört, mint egy vulkán, a vágy,

Dalban jobb kedvvel, ébredjen fel a napsugár!

Akkor felkéri egy táncra a vidám szelet, 

Fújják el együtt majd a sötét fellegeket!

S összefog a sok erő, melegszik az idő,

Mire visszatérsz, itt boldogan, minden kinő!

2017.04.18.