Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
EL NEM KÜLDÖTT LEVELEK IV.
Tinka57• 2017. április 18. 08:24
Betegen
Vacogok a láztól, két paplan alá bújok,
Gondolataim cikáznak: miért éppen most?
Így nincs ünnep, nincs vendégfogadás már megint,
Kétségbe esve, fekszem, kedvem semmihez sincs.
Szárnyaszegett lelkem most összekuporodik,
Oly védtelenül, gyermekként elszomorodik.
Mint régen, gyógyírra vár, meleg, nagy kezekre,
De csak álmaimban érzem, hogy segítenek.
A testi baj mellett ezer kérdéssel küzdök,
Félelem, csüggedés érzése meg nem szűnő,
A magányosság a legfacsaróbb közöttük,
S nem tudom, hogy tudok úrrá lenni felettük.
Hát, jól döntöttél, hogy nem én kellettem neked!
Mit tettél volna ily nyavalyásan énvelem?
Ki, hol van, az a sorsa, maga választotta,
Hiányod fáj, de el kell fogadnom maholnap!
Jobb lenne nem elhagynom magam! Észhez térek,
Önsajnálatból nyíljanak újult remények,
Mert nem hagyhatom cserben ennyire magamat!
Felállva tán meglátom egyenes utamat…
2017.04.16.
Tinka572017. április 18. 17:54
@Pflugerfefi: Köszönöm együttérzésedet, de bele kell rázódni, tudomásul venni és elindulni. Hisz mindannyian magányosak vagyunk, ki így, ki úgy, s az utunkon lehetnek társak, de magunknak kell megtalálni az irányt...Jó Veletek!
Tinka572017. április 18. 17:51
@Mikijozsa: Köszönöm szépen! Kell a pozitív megerősítés Tőletek és magamtól is:o)
Tinka572017. április 18. 17:50
@Bugatti350: Köszönöm a buzdítást, a verseitek sok erőt adnak!
Tinka572017. április 18. 17:50
@Rozella: Igen, kedves vagy, többet, mert a betegség pszichés. Egy-kettő, jól érzem magam Veletek s akkor miért lennék magányos? Nem igaz? Köszönöm!
Tinka572017. április 18. 17:48
@skary: Köszi már próbálom, holnap reggeltől a munkába:o)
Pflugerfefi2017. április 18. 16:11
Fájó érzések sokasága,s a legfájóbb a magány,
mielöbbi jobbulást testednek, lelkednek!
Mikijozsa2017. április 18. 11:57
Nagyon frappáns
Bugatti3502017. április 18. 10:30
Mert nem hagyhatom cserben ennyire magamat! Mihamarabbi gyógyulást kívánok, e szép versed mellé ! :)
Rozella2017. április 18. 10:26
Jobbulást! Sokkal többet mond ez a versed egy egyszeri állpotnál... Tetszik az őszintesége és jó a befejezése is!
" Mert nem hagyhatom cserben ennyire magamat!
Felállva tán meglátom egyenes utamat…"
skary2017. április 18. 08:55
kelj fel és járj :)