Akkor tudod

Ha látsz erdei fák közt beszűrődni napfényt,

Csörgedező patakot csillámlani tova,

Ráhajolni  hajnali párát völgy tavára,

Hegyet ölelő, pompás, virágos rétet,

Akkor tudod, milyen éreznem drága éned,

De jó is lenne, s így maradna, míg szeretném!

 

Ha vágyad felrepít aranyló felhők fölé,

Képzeleted ráröppen egy virág szirmára,

Vagy épp felnézel egy sziklás hegylánc ormára,

Szivárványon ábrándozol a csodaszépen,

Akkor tudod, milyen látni, érezni téged,

De jó is lenne, s így maradna, míg szeretném!

 

Ha hallod egy pánsípnak hullámzó jókedvét,

Táncolni szeretnél a tenger morajára,

Élvezed, hogy nyaldosva csókolja a lábad,

Beleveted hirtelen magad mély kékjébe,

Akkor tudod, szívem szerint csókodba vesznék,

De jó is lenne, s így maradna, míg szeretném!

 

Mikor millió madárka ad koncertzenét,

A rétek bogárkái zümmögik a nyárba,

Gólya rendíthetetlen fiókáit vigyázza, 

Griffmadár kitárja nagy szárnyait a szélben,

Akkor tudod, szeretve együtt milyen véled,

De jó is lenne, s így maradna, míg szeretném!