A fák alatt

Tinka57•  2015. február 8. 17:38

Tudod, elmúlik a bánat

És tenéked szól a fákról

A sok csicsergő, kicsiny madár.

Vigaszként csillan meg egy-egy napsugár.

- Ugye szép a Világ?

 

Hallgasd, elmondják a máról,

Hogy ezernyi fényben táncol

A mosolyodtól a külvilág!

Hagyd el hát, eleget búslakodtál!

- Figyelj, szép a Világ!

 

Hát nézd, ez mind-mind a tiéd!

Hát lásd, nyisd ki a szíved!

És kiálts, tárd ki a karod!

És kiáltsd:- Szeretlek Világ!

 

Ha megbocsájtasz a múltnak,

S megválasztod céljaidat,

Attól majd lelkesedsz és lángra is lobbansz!

Akkor hívj köréd másokat és bíztasd,

Hogy szép a Világ!

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2015. február 9. 04:44

gyere :)

Tinka572015. február 8. 17:40

No, ez az a vers, amit akkor éjjel írtam, amikor az életem legnagyobb mélypontján sajnáltam magam...akkor ez meg csak jött, és felrázott:o)Talán segít másoknak is!