Megálló

Kurill• 2025. február 2. 19:04 • olvasva: 66

Találkozom veletek.

Itt vagyok ha lehetek.

Fénylő utcakövek állják,

Lelkünk összeérő párját.

Érces, ütő hang eltűnik,

Hol az elme megszűnik.

Helyet ad Énok tudásnak,

Megkoronázó fénylő világnak...

Teret hajlító képzelet,

Homokóra nem pereg.

Fénylő utcakövek állják,

Lelkünk összeérő párját.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kurill2025. február 5. 11:17

@TURIKARI68: így van bizony, nagyon köszönöm értő olvasásod, nagyon jól esik.

TURIKARI682025. február 4. 21:34

Az elme sok mindenre képes,
A hit pedig elviszi oda ahova vágyik.
Gratulálok versedhez

Kurill2025. február 4. 09:45

@turk.eva: ❤️💖❤️;

turk.eva2025. február 4. 01:04

Jó lehet megtalálni azt a lelket..
❤️

Kurill2025. február 3. 09:28

skary2025. február 3. 07:40

fényhajlító jóreggelt .)

Kurill2025. február 2. 23:04

@S.MikoAgnes: ❤️❤️❤️

S.MikoAgnes2025. február 2. 22:17

Szépséges érzés , ha összeér két lélek.
🥰

Kurill2025. február 2. 20:49

@Mikijozsa: Ezt külön köszönöm hogy elküldted! 🙏

Kurill2025. február 2. 20:46

@Mikijozsa: Köszönöm szépen!

Mikijozsa2025. február 2. 20:30

Mikijozsa2025. február 2. 20:28

szép lett : "Hol az elme megszűnik.

Helyet ad Énok tudásnak,

Megkoronázó fénylő világnak..."

nagyszerű befejezés